Az emlék rapszódiája

... az utolsó tavasz volt számára ...

Szerettél és szerettek. Voltál valakié és hozzád is tartozott valaki. Három és fél évet éltél teljes boldogságban fajtársaid között. Minden este rajongással vártad az emberedet. A te “emberedet”, aki fáradtan a nap zajától ült le melléd a vacsoráddal. Annyira hirtelen jött a halálod, nem voltunk felkészülve, egy három éves kutya nem halhat meg parvoban.

Percekig álltam a már süket telefonnal a kezemben, miután sírva közölte velem gazdid, hogy már nem vagy közöttünk. Néhány utcáról mentett kölyökkutyától kaptad ezt a betegséget, téged valamiért magának akart a teremtő.

Sajnos fel kellett bolygatnunk a sírodat, mert  csak másnap eszméltünk fel arra, hogy meg kell bizonyosodnunk halálod okáról.

Kellemes tavaszi időben indultunk feléd a dokival. Ilyenkor virágzik a cseresznyefa, pitypang kelleti magát a fűben, és minden él, mindenben lüktet az élet. Valahogy minden tavasz új akaratot teremt, vágyat hint a porban, hajtás merészkedik az élettelen anyagon. Mintha újból kezdhetnénk mindent … a fű zöldje tompít minden sivárságot.

Gazdid vár minket a kapuban, odavezet  a kiásott gödörhöz, amely magába  zárta a szereteted,  játékod örömét, a hűséges tekinteted.

A Jóska kellene kiemeljen a sírból, de csak toporog a jóember. Nem beszél, nem válaszol, és többszöri felszólítás után sem hajlandó megmozdulni, csak a fejet csóválja.

 “A fene enné meg ezt a modernséget! minek kell a kutyát kiásni?” gondolja magában a vidéki ember puritán, istenfélő lény babonaságával. Attól is retteg hogy elkap valami betegséget. A doki már kezd ideges lenni, végül ő húzza ki Benjit a gödörből. Én csak tehetetlenül nyivákolok, mert nem voltam hajlandó ebben a dologban közreműködni, nem akartam Benjit halva látni. Oda sem néztem, csak egy hideg, erőteljes puffanás  jelezte, hogy kiemelték. A gazdi keze remeg, ő segédkezik az orvosnak, halkan fohászkodik Istenhez.

Mégis a fekete zsákra pillantok ,nem látom a tetemet, mert nem takarták ki teljesen. A nap sugarai ölelik  át Benji földi maradványait. Kimetszettek egy darabot a kutyus beleiből, amely le is lett fagyasztva, ez volt elküldve szövettani vizsgálatra. Nekem meg kezd teljesen az agyamra menni Jóska bambasága, aki eközben még mindig diófának hiszi magát, és elnézi három nő kínját és kínlódását. A helyzet abszurditása megrekeszti bennem az indulatot, és valami félkótyagos, morbid mosolyféle lopakodik elő, képtelen vagyok átadni magam a fájdalomnak.

Bocsánatot kérek tőled Benji a mulasztásomért, a szenvedésedért, a Jóskáért, nyugalmad megbolygatásáért, azért a kínomban elkövetett mosolyért. Gyermekkoromban mindig abban a hitben ringattam magam, hogy van külön kutyamennyország, de a kétlábúak és a négylábúak mennyországa között akadálytalan az átjárás. A kutyák óperenciáján akartam (akarom) eltölteni örökkévalóságom – akkoriban is menekültem a saját fajtársaimtól, ma már kissé idegennek érzem magam közöttük az elvegyülésem ellenére.

Valós kötődést csak a férjem és az állataim iránt érzek, a többi kötődésem eléggé felszínes. Alapvetően az emberek nem rosszak, csak egy része az énemnek folyton tiltakozik civilizáció és a civilizálatlanság ellen. Segítek, ha kell, de cserébe senki ne piszkálgassa a múltamat, sem a jelenemet – szeretem a saját sebeimet magam ápolgatni. Kedves vagyok és empatikus, de hagyják békén az én keresztemet. Majd beszélni fogok róla annak, akiről úgy gondolom, hogy elviseli (vagy írok).

Minden halált az apám halálához viszonyítok. A temetés napján az járt állandóan a fejemben – vajon nem éhes ? vajon nem fázik? …olyan hideg lehet a föld, olyan magányos lesz ott …

Azt hiszem hasadt elmével álltam végig a temetési ceremónián.

Vajon Benjinek nem hideg a föld? és vajon vissza akar menni a gazdijához, vagy már megszokta a többi négylábú angyal társaságát?

Drága lélek, reménykedem abban, hogy egyszer veled is találkozom majd azon a helyen, ahová való vagyok. Felnézek a csillagokra, és az égi úton fürkészem tappancskáid nyomát, az éjszaka kéksége halandóságom  számára láthatatlanná teszi azt a kaput, amelyen beléptél.

Isten veled Benji!