amikor a gerincbántalom kölcsönhatásba lép a primtívséggel
Nem voltak túl kellemes napjaim az utóbbi időszakban. Meghalt a barátnőm kutyája is parvoban. Egy oltott, életerős, nagyon helyes labrador fiú. Mindenki hihetetlennek tartja. Még én is. Várjuk a szövettani eredményt.
Tegnap kiviszem sétálni a kutyáimat és elénk libben egy játékos fekete ciklon nyakörvvel a nyakában. Gazda sehol. Megszólalnak bennem a vészjósló hangok – menj tovább! kell ez neked? mennyi bajt akarsz még a nyakadba varrni? hagyd békén!
Nagy a forgalom, autók és villamosok, Ciklonka meg ugrál, mint a bakkecske. Szidom magamat, de ennek ellenére az akaratommal és tudatommal teljesen ellentétes módon cselekszem. Hazaviszem a kutyáimat, majd lekapok egy pórázt és befogom Ciklonkát. Leolvassa a doki csipjét, hála az égnek megvan a gazdája. Irány haza! – be kell fejeznünk a sétánkat. Fél óra lődörgés után találunk egy kómáig betintázott hajléktalant, aki sem az én kiáltozásomra, sem a kutyáim ugatására nem reagált. Néhány járókelő aktív közreműködésével, és a mentősorvos telefonos segítségével sikerül felébreszteni emberkénket, aki azt sem tudta melyik bolygón van éppen. Hazafelé fogadkozom, hogy soha többé beteg galamb, törött lábúak, lebénult kutyák, parvos kölykök. Soha többet nem hívok mentőt beájult hullarészegre. Soha nem húzom le az illuminált nőt a villamossínekről, aki hálának jeléül a hadonászásai közepette még jól orrba is vágott. Mentségére legyen mondva, ő sem tudta, hogy a föd nevű bolygón tartózkodik.
Egy kiadós perlekedés után Istennel, kiírom a facebook-ra, hogy “elegem vóóót!” Ez olyan feszültséglevezetés lenne nálam. Nem igazán igénylem a pátyolgatást, sem a vigaszt, ilyenkor fújom ki magamból a negatív töltetű mérgezett levegőt. Másodpercek múlva kapok egy aranyos kommentet
–Nagyon sok mindenkinek elege van beloled is…..
Óooo … szeri van – gondoltam magamban. Megnézem már ki háborgat borongós búskomorságomban. Hoppá! egy romkocsmás Rómeó, aki valami miatt úgy érezte, hogy szíve hölgyének a menhelye támadva lett általam. Pedig én nem támadtam név szerint senkit, egyszerűen csak pár szót említettem az állatvédelem területén ismert frontemberek cselekvésképtelenségéről, az állatvédelem ebben a formában tobzódó létjogosulatlanságáról. Száz évig szedegethetjük össze az állatokat az utcáról, ha ennek az országnak nincsenek mozgalmi lendületű civil szervezetei. Hiába vannak törvényeink, ha azoknak a betartását csak a facebookon követeljük. Mertem ezt rosszindulat nélkül leírni, de kiakadva Benji halála miatt. Nem egészen tartom normálisnak, hogy magánszemélyek minden segítség nélkül próbálják menteni, amit lehet (mert nincs hely a menhelyeken protekciótlan kutyáknak) kockára téve saját állataik életét. Arról nem is beszélek, hogy görcsbe rándul az összes egyesületes ember keze, amikor arról van szó, hogy nyomja már meg azt a megosztás gombot, ha segítség kell egy kutyának, vagy éppen az összeszedett kutya pártfogójának.
Visszakanyarodom Rómeónkhoz. Másolt szöveg: