Címke: szégyen

Szégyen!

amikor a gerincbántalom kölcsönhatásba lép a primtívséggel

Nem voltak túl kellemes napjaim az utóbbi időszakban. Meghalt a barátnőm kutyája is parvoban. Egy oltott, életerős, nagyon helyes labrador fiú. Mindenki hihetetlennek  tartja. Még én is. Várjuk a szövettani eredményt.

Tegnap kiviszem sétálni a kutyáimat és elénk libben egy játékos fekete ciklon nyakörvvel a nyakában. Gazda sehol. Megszólalnak bennem a vészjósló hangok – menj tovább! kell ez neked? mennyi bajt akarsz még a nyakadba varrni? hagyd békén!

Nagy a forgalom, autók  és villamosok, Ciklonka meg ugrál, mint a bakkecske. Szidom magamat, de ennek ellenére az akaratommal és tudatommal teljesen ellentétes módon cselekszem. Hazaviszem a kutyáimat, majd lekapok egy pórázt és befogom Ciklonkát. Leolvassa a doki csipjét, hála az égnek megvan a gazdája. Irány haza! – be kell fejeznünk a sétánkat. Fél óra lődörgés után találunk egy kómáig betintázott hajléktalant, aki sem az én kiáltozásomra, sem a kutyáim ugatására nem reagált. Néhány járókelő aktív közreműködésével, és a mentősorvos telefonos segítségével sikerül felébreszteni emberkénket, aki azt sem tudta melyik bolygón van éppen. Hazafelé fogadkozom, hogy soha többé beteg galamb, törött lábúak, lebénult kutyák, parvos kölykök. Soha többet nem hívok mentőt beájult hullarészegre. Soha nem húzom le az illuminált nőt a villamossínekről, aki hálának jeléül a hadonászásai közepette még jól orrba is vágott. Mentségére legyen mondva, ő sem tudta, hogy a föd nevű bolygón tartózkodik.

Egy kiadós perlekedés után Istennel, kiírom a facebook-ra, hogy “elegem vóóót!” Ez olyan feszültséglevezetés lenne nálam. Nem igazán igénylem a pátyolgatást, sem a vigaszt, ilyenkor fújom ki magamból a negatív töltetű mérgezett levegőt. Másodpercek múlva kapok egy aranyos kommentet

–Nagyon sok mindenkinek elege van beloled is…..

Óooo … szeri van – gondoltam magamban. Megnézem már ki háborgat borongós búskomorságomban. Hoppá! egy romkocsmás Rómeó, aki valami miatt úgy érezte, hogy szíve hölgyének a menhelye támadva lett általam. Pedig én nem támadtam név szerint senkit, egyszerűen csak pár szót említettem az állatvédelem területén ismert frontemberek cselekvésképtelenségéről, az állatvédelem ebben a formában tobzódó létjogosulatlanságáról. Száz évig szedegethetjük össze az állatokat az utcáról, ha ennek az országnak nincsenek mozgalmi lendületű civil szervezetei. Hiába vannak törvényeink, ha azoknak a betartását csak a facebookon követeljük. Mertem ezt rosszindulat nélkül leírni, de kiakadva Benji halála miatt. Nem egészen tartom normálisnak, hogy magánszemélyek minden segítség nélkül próbálják menteni, amit lehet (mert nincs hely a menhelyeken protekciótlan kutyáknak) kockára téve saját állataik életét. Arról nem is beszélek, hogy görcsbe rándul az összes egyesületes ember keze, amikor arról van szó, hogy nyomja már meg azt a megosztás gombot, ha segítség kell egy kutyának, vagy éppen az összeszedett kutya pártfogójának.

Visszakanyarodom Rómeónkhoz. Másolt szöveg:

 

– “Kedves H! Maradj csak a magad partjan ,a sajat poscsolyatokba dagonyazzatok, A vilagrengeto hozzaszolasod meg korulbelul olyan ,mint az ertelmi szinted “

 – “Koszi kedves vagy. Edig is tudtam hogy egy ketszinu agyulag beteg nember vagy de mostamr legalabb kimutattad a fogad feherjet. Pont olyqn facebookos kutyamento vagy mint a tobbi. Csak rinyalni tudsz, mast semmit. Konnyu osszeszedni kutyakat az utcarol es masnak a nyakaba rakni. Onkentes melo nalad ki van zarva, mert vagy faj valamid vagy csak egy lusta dog vagy. Erdekes hogy mi a tiz kutyqnkon kivul meg befogadunk masokat is hozzank de te nem vagy kepes haza vinni surgos esetben egy ejszakara sem egy kutyat, mondvan ‘ jajj nekem othon van ket kutyam’. Csak rinyalsz mint a legtobb facebookos kutyamento….”

 

– “En most ebbe a te krealt ingyen cirkuszodba nem megyek bele . Verd a fenekedet a foldhoz. Ahhoz viszont jo vastag bor kell legyen az orcadon, hogy a sajat oldalamon hanysz, A stilus az ember, de ezt te nem erted ”

 

– “Nincs neked semmid csak nagy pofad .zarj ki nyugodtan legalabb nem latom a sok rinyalasodat. Jajj szegeny kutyak…. Jajajaj. De ha kell csinalni vagy fizetni vala it akkor mindenki behuzza a kis farkat. Konnyu szelfizni egy megmentett kutyaval es utana meg odadobni valakinek!”

 

-“A facebookos kutyamentok azok az uj egyedek akik, nagyon unatkoznak baszatlanok es mar unjak a teveben a szapanoperakat. Igyhat inkabb ilyesmivel foglalkoznak. Csakhat ha mindenki felvesz egy cicat es egy kutyust az utcarol. Szelfiznek egyet es utana viszik valahova. Es ha nem fogadjak be akkor van kit szidni heteken keresztul. Ezek vagytok ti. De ha penzgyujtesrol van szo, vagy pedig a menhelyen onkentes melorol akkor mindenkinek hirtelen dolga van es baszik bele…. Hajra, igy szart sem er sem amit csinaltok mint ahogy a szaros eletek sem…”

 

Nos! Velőzzük ki ezt a példátlan értékű alkotást.
Semmi extra, semmi szellem, beton bunkóság. Sehol egy árnyalat, egy átmenet, egy burkoltan célzatos övön aluli csapás. Szorong, bántja valami, tusolni akar, leplezni valamit vagy valakit. Okád, folyamatosan le akar nyomni, rúg, mar, üvölt, harap. Teszi mindezt a saját oldalamon. Próbálok célozni arra, hogy nem a saját vizein evez,  és ideje lenne már visszaúsznia a partra, amíg még kap levegőt. Ocsmány módon személyeskedő. Soha életében nem hallott arról, hogy az általánosságok és mások privát szférájában való dagonyázás között -ráadásul nyilvánosan –  jól körvonalazott határok húzódnak. Berúgja az ajtómat a sáros lábával, rátör a nyugalmamra, az életemre, mert valami oknál fogva úgy érzi, hogy ehhez neki joga van. Nem posztoltam semmilyen sértő tartalmat, nem kezdtem ki senki vallását, nem “etnikumoztam”. Mert ebben az esetben még megérteném az elmének eme stádiumú átmeneti megroggyanását. De az is lehet, hogy csak szimplán piás volt.
Neki fogalma sincs, hogy én adományoztam a kócerájuknak. Évente kétszer telik meg a perselyem,  mindig átadom nekik a tartalmát. Amikor gyűjtés volt karácsonykor, nem maradtam én sem ki belőle. Ezen felül … tényleg nem alacsonyodom le pitiáner filléreskedésig. Utoljára három hete kaptak tőlem adományt, meg néha meggyőztem az ismerőseimet, hogy adakozzanak a menhely számára, még számlát is adtak róla, ha kértem. Valószínűleg kevés volt,mert akkor talán nem tombolna. Tavaly alaposan megmostam a kutyák edényeit, amiből esznek és isznak, de napszúrással jöttem haza. Ennyit tudtam tenni. Szerényen élünk , nem flancolunk. Képtelen vagyok folyamatosan támogatni egy menhelyet, miközben nekem is ki kell könyörögnöm az állatorvosoknál lévő kifizetetlen adósságaim összegét, senki nem kezelte ingyen a parvos kutyákat. (nem kis pénzekről van szó)
Nem értem, hogy konkrétan neki mi köze van a menhelyhez, azt sem értem, hogy honnét veszi a bátorságot, hogy engem zaklasson sértő tartalmakkal a privát oldalamon.
Milyen erkölcsi normákat követ az a személy, aki gátlástalanul kikezdi a másik ember egészségügyi problémáit? Kétségbe vonja azt, kigúnyolja és alázza ilyen primitív stílusban, az ortográfia pedig megkoronázza ezt a gyűlölködő förmedvényt.
Rendkívül elkeserítő, hogy ezeknek az embereknek bármilyen közük van karitatív szférákhoz. Miféle érdekképviseletet biztosít az a személy, aki emberségből megbukott? Mert a bemásolt szöveg ezt bizonyítja.
Ami pedig a legjobban fájt, hogy engem mint egyedet összefüggésbe hoz szappanoperákkal. Hat éve nem nézek semmilyen műsort a tévében.