Kauflandos miccsek mustárral!

mindenki egyen otthon

Van nékünk egy olyan vloggerünk, hogyaszongya “Militianul’. Ugye nem kell lefordítanom a szó jelentését, szerintem mindenki tud ennyit nemzetközileg. Kicsit riogatósra  és ijesztgetősre próbálta venni a figurát történetünk hőse ezzel a provokatív, közszereplős névvel- gondolom a figyelemfelkeltés nem volt utolsó szempont, amikor elhatározta, hogy videós csatornát indít mindannyiunk örömére.

Nos, a mi kis”milicistánk ” egy szép napon úgy döntött, hogy fellebbenti a fátylat Románia egyik sötét titkáról, amelyről mindenki tud, de senki nem mer beszélni nyilvánosan. Végre levegőt vehetnek azok az  rettegő román polgártársak is, akik hosszú évtizedek óta el vannak nyomva a magyar polgártársaktól. Végre elkezdhetnek románul beszélni, végre kitehetik a  zászlót, végre nem kell tartaniuk a magyar öngyilkos merénylőktől, stb.

Szóval, elindul a mi emberünk leleplezni bukarestből a messzi székelyföldre, mivel neki azt csicseregték a magyar igában senyvedő pacsirtái, hogy ezen a szent földön nem szolgálják ki az éhes román vándort, ha román nyelven merészel kérni elemózsiát. A tényfeltáró dokumentumfilm – amelyről az egész ország beszél- pontosan ezzel a bevezetővel kezdődik, miszerint ő azt hallotta, hogy..

A bevezető után meg van vágva a videó, és mire a négy perces anyagnak a végére érünk, legalább háromszor van megszabdalva a corpus delicti.

Megáll kocsijával a Kaufland parkolójában és odamegy a grillező bódéhoz, a nyitási program előtt akarja kiszolgáltatni magát. Több mint valószínű, hogy elmagyarázták neki(mindegy milyen nyelven) miért is nem tudják óhaját teljesíteni. Fél tíz volt, amikor korgó gyomorral követelte a miccseket nyitás előtt fél órával, csak ezt az aprócska részletet a mi kis éhes vándorunk elfelejtette rögzíteni, de a üzletlánc biztonsági kamerái viszont nem. Meg is érti, mert bemegy az üzletbe nézelődni, majd kijön és tesz egy kört az autójával. Háromnegyed tízkor ismét visszamegy a grill bárhoz, de most sem szolgálják ki, mivel nincs még nyitva a kassza gép.  Ekkor jött el az a pillanat, amikor korgó gyomra égő haragra lobbant és felébredt benne a nemzeti öntudat. Ekkor indította el telefonja kameráját. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy helyzetet akart teremteni, eszközül használva a fiatal  alkalmazott nyelvi ismereteinek hiányosságából fakadó,  korlátozott, akadozó kommunikációt.

“- Jó napot kívánok! Kaphatnék egy porció miccset?”-mondja románul, miközben teljesen kulturált módon lobogtatja a tíz lejest a pult felett. Szerintem a cigány prímásoknak lobogtatták így a bankókat a kedvenc nótáért, de nem ám aprópénzt. Teljesen kiment a divatból manapság a konzervatív értékrend, vagy nem is tudom.. fejjel lefelé  tartjuk az illemtan könyvet. Temetésen dorbézolunk, kocsmában pedig szavalunk a sörös pulpituson. Szóval, ha meg akarunk vásárolni valamit, először az elárusító orra alá kell dörgölni a pénzt, a hagyományos “előveszem a pénztárcámat fizetek és távozok”kombináció már nem működik.

Megint elkalandoztam. Kanyarodjunk vissza a drámánkhoz. A szegény kiszolgáló lány csak hümmög, mivel nem tudja elmagyarázni románul, hogy csak tíz perc múlva tudja kiszolgálni a kedves vásárlót, aki ezzel teljesen tisztában van, ennek ellenére továbbra is lobogtatja a pénzét. A lány végül elveszi. Nyomogatja a kassza gépet reménykedve abban, hogy még nyitás előtt beindul és végre kiszolgálhatja a kötekedő bácsit.  Jön a vágás! A következő jelenetben azt láthatjuk, hogy a lány visszaadja a pénzt. Ekkor kezdődik  a vita. Az éhes gyomor felpiszkálja román polgártársunk büszkeségét, aki már nem tűri tovább ezt a nyílt arcátlanságot. Kezdetét veszi a provokáció.

“-Miért nem szolgál ki, mert román vagyok?”

Éppen ott van a kiszolgáló lány apukája is, aki elkezd magyarázni románul; “-Ő a lányom! Ha nem tud románul egyáltalán nem egy probléma”-nem, ez nem egy probléma, végtére is Romániában élünk.

“- De ez egy probléma”-mondja éhező vándorunk.

“-Legalább maga tudjon magyarul”

“-Én? minek kellene nekem magyarul tudjak? Romániában élünk, román kenyeret eszünk”

“- Azért, mert székelyföldön vagy”- teljesen logikus, egyértelmű replika. Van a helyzetnek még egy érdekessége, mert amikor senki nem beszéli a nyelvedet beindul a paranoia. A vloggerünk azt hiszi, hogy őt szidja a lány magyarul. Valami káromkodó szót vélt felfedezni ebben a lingvisztikai félhomályban. Hirtelen mégis tud valamicskét magyarul és ezzel a tört magyarsággal kérdezősködik. A lány csupán annyit mondott-talán az apjának, mert ez nem derül ki egyértelműen a felvételből- hogy ő kapja a leb..t a főnökeitől, ha nyitás előtt szolgál ki valakit.

Nosza, hirtelen a székelyekben is felülkerekedik a nemzeti öntudat- bár mindannyian a tradicionális román miccsre várnak a bódé előtt, szintén korgó gyomorral. Az egyik kedves székely polgártársunk bájos vendégszeretettel vissza is küldi milicistánkat oda, ahunnét jött. Tett még egy lapáttal a szituációra a góbé lányok butácska heherészése.

Beindult ismét az időzített bomba! Több százezer megosztás, a csapokból “a hír” folyik napok óta. Millió feletti megtekintés, ezer komment egy-egy megosztásnál. Csak néhány örökzöldet emelnék ki a megnyilvánulásokból:büdös hazátlanok, takarodjatok Magyarországra!, minden magyart ki kell nyírni, meddig tűrjük ezt, rohadjatok meg, stb.

Kezdték megosztani a háborús túlélők elbeszéléseit. Hogy a hortysták vérengzései, meg pusztították a románokat. meg a kínzások, a kegyetlenkedések, “soha ne felejtsétek el, hogy mit tettek a magyarok velünk”- ilyenkor még a legbékésebb román ember is visszaemlékszik valamilyen sérelemre, amely a magyarokkal kapcsolatba hozható.

Kiábrándító  tény, hogy ennyire manipulálhatók vagyunk. Sokadjára játsszák ki ugyanezeket a lapokat. Sajnos mindenki ölt. Oroszok, szerbek, románok, magyarok, zsidók és keresztények. A történelmet nem lehet átírni.  Egy ilyen röhejes incidens is képes megteremteni a feszült hangulatot. Ha pedig egy eladó nem tudja elmagyarázni a  vásárlónak az ország nyelvén, hogy miért nem tudja kiszolgálni, akkor az oktatás intézményével is gondok vannak .Mit tanulnak a gyermekek román órán?

A videó utolsó képsorai tényleg drámaiak. Milicistánk ismét beszáll az autójába, készül elhagyni a székely hont. A hatás kedvéért  montíroz  egy kis melankolikus zenei aláfestést utolsó mondataihoz. Sokszor elismétli, hogy ez az ő országa, ahol nem szolgálják ki, mert nem tud magyarul. A székelyek verekedni akarnak, holott senki nem akarta megverni, erre még a halvány utalást sem tettek. Ilyen pofátlan csúsztatásokkal, kifordításokkal, realitás hamisítással ritkán találkozom.  Könnyfakasztó a sztori vége. Egy szegény román ember étlen-szomjan távozik székelyföldről, ráadásul porig alázva a saját országában. És robban a közhangulat, amely teljesen eltereli a figyelmet egyéb fontosabb dolgokról.

Ha jól belegondolok nekem is vannak sérelmeim bizonyos népekkel kapcsolatban. Az ükapámnak a keresztapja nigériai származású volt, és még a nagyapám mesélte nekem, hogy az ükpapának volt egy francia szomszédja, és egyszer a francia szomszéd kutyája megharapta az én ükpapámnak a bokáját. Ha erre a múltbéli eseményre gondolok mindig elönti lelkemet a gyilkos düh, és csak a megtorlás reménye tart egyben. Ezért nem vásárolok soha többet dijoni mustárt román miccsekhez. Holnap pedig kitűzöm a nigériai zászlót  az ajtóm elé.

Ismét lúdláb került a bilibe. Legalább van miről beszélni.