Az vagy, amit eszel!

Új utak

Nem, nem egy újabb dili, hogy megpróbálom kihagyni az étkezésemből a hús és tejtermékeket. Pár hónap után sajnos el szoktam csábulni,  amint megérzem ismét a töltött káposzta illatát megbillenek az elvek. Hülyeség szerintem azt állítani, hogy a húsnak nincsen íze, persze én azt is megértem, ha ilyen módon szórják a propagandát vegetáriánusaink. A nyers húsnak valóban nincsen íze –  ha valaki már kóstolta – a húsnak szaga van, dög szaga van, pláne a friss húsnak. Ennek ellenére nagyon finom a pörkölt, a gulyásleves , a kolozsvári káposzta és minden olyan étel, amely képviseli a magyaros, tradicionális ízvilágot. Szerintem nincsen olyan vegán vagy vegetáriánus séf, aki úgy fűszerezi  a gombát, hogy annak fasírt íze legyen. Legendák keringenek arról, hogy miként lehet elbolondítani a szóját, csicseriborsót, tofut olyan módon, hogy  ne vedd észre a különbséget.Egy dependens húsevő odébb fogja tolni a tányért. Ebben biztos vagyok. A szójaragut nem lehet eladni birkapörköltnek.

Ha te kedveled a magyar konyhát ne áltasd magad, a  hús elhagyása igenis lemondásokkal jár. Nem csupán pörkölt után sóhajtozhatsz, hanem búcsút kell intened a roston sültnek, sült kolbásznak, a hagymás kenyérre csepegtetett szalonnazsírnak… stb. A nagyi-féle tyúkhúsleves már csak szép emlék marad. Szinbád ebédjét viszont bármikor megnézheted, amint elvonási tünetek riasztanak fel álmodból – ez a jelenet szerintem híven tükrözi a magyar ember gasztronómiai hedonizmusát.

Miért untatnék bárkit fanatikus érveléssel? Nem halmoznám itt azokat a jelzős szerkezeteket, amelyek kifejezik a húsipar és a vágóhidak borzalmait. Nem fogok olyan utakról mesélni, amelyeken emberek ezrei járnak, inkább  a saját gondolataimat szeretném megosztani pár mondatban a vegetáriánus életmóddal kapcsolatban.

Pár évvel ezelőtt kezdtem részt venni aktívabb módon az állatmentésben. Azokban az időkben fogalmazódott meg komolyabban egy kérdés – vajon nem vagyok-e álszent és képmutató ?

Rengeteg ember vallja magát állatszeretőnek. Nem kutyaszeretőnek, hanem állatszeretőnek. Hoppá! Akkor miért eszünk húst?

Ugyanezt a kérdést feltettem magamnak is – Gabi, ha te állatszerető vagy, miért eszel húst? Ennyire egyszerű ez kérem szépen, csak egy egyszerű kérdés, lehet gondolkodni. Soha nem voltam  nagy húsimádó, utálom a túl zsíros ételeket, csülköket  , pacalt, disznósajtot, de szeretem a rántott húst és a házikolbászt. Azt a házikolbászt szeretem, amelyet nem a boltból veszek. Tudom, hogy  egy állat húsából készült magyar specialitás, tudom, hogy ez az állat pár nappal ezelőtt még élt, tudom, hogy késszúrás végzett vele, de ennek ellenére jóízűen falatozom, mert már táplálékként tekintek a holt élőlényre. Pedig…lehet… egy anyuka testének egy darabkája került a tányéromra…talán lehettek nagyobbacska malacka babái, talán azokat is el fogják pusztítani, mert nagyon finom ám baba malackáknak a húsa . A kisborjúk is erre a sorsa jutnak. Mennyire rémültek lehetnek ezek az ártatlan lények, amikor megérzik, hogy a halálba mennek, mennyire fájdalmas lehet, amikor érzik a kés pengéjét   testükben. Nem mindig profik vesznek részt egy-egy disznóölésen. Néhány degenerált városi gyűlik egybe azért, hogy hulla részegen lemészároljanak egy lelket. Nem tudják szakszerűen leszúrni , csak összevissza kaszabolni, akár órákon keresztül is elhúzódhat a szerencsétlen lény haláltusája , miközben ezek torz teremtmények egymást vállát veregetve tántorogva röhögnek. És rettenetesen büszkék magukra, és azt képzelik , hogy hőstettet hajtottak végre hagyományőrzés céljából  Kiket is nevezünk állatnak?

Ami a vágóhidak kulisszái mögött folyik sokkal borzalmasabb. Rengeteg hozzáférhető anyag van a neten, ha érdekel biztosan meg fogod találni. Gondolom arról is hallottatok, hogy mennyi ivóvizet lehetne megtakarítani, ha mondjuk a felére csökkenne a haszonállatok létszáma a világon. Vagy mennyi termőföld szabadulna fel, ha nem takarmánytermesztésre használnák, hanem zöldségek, gyümölcsök termesztésére. Talán az éhínség is megszűnne.

Túl sok hústerméket fogyasztunk. Szüleink, nagyszüleink hetente egyszer tettek húst az asztalra. Dolgosabbak is voltak, egészségesebbek is.Nem látom értelmét ennek a mérhetetlen pazarlásnak, ennek a rengeteg kioltott életnek.

Egy malacot is ugyanúgy házi kedvencnek nevelhetsz, ha nem riaszt vissza az a gondolat, hogy az egyik családtagod picivel termetesebb lesz a kelleténél. Ugyanúgy fog hízelegni neked, csak vakkantás helyett röfögéssel fogja kifejezni a szereteté, sőt, még különböző feladatok végrehajtására is megtaníthatod. Miért eszünk olyasmit, amelynek arca van és lélegzik?

Négy notórius ragadozóval élek együtt, így nem olyan könnyű megoldani a  a saját táplálkozásomat, de nem lehetetlen. Sajnos több szénhidrátot eszek, mert jobban kívánom a tartalmasabb ételeket. Jobban oda kell figyelnem arra, hogy minden tápanyaghoz megfelelő mennyiségben jusson hozzá a szervezetem. Hidd el, van élet szalonna nélkül is! Pár húselhagyásos hétbe  senki nem halt még bele. Próbáld ki. Ilyenkor azt érzem, hogy sokkal élesebb az elmém, békésebb és toleránsabb vagyok, a stressz sem visel meg annyira, jobban alszok, megszűnik a gyomorégésem. Valami békés angyali erő fonja át nyugtalan lelkemet.Biztonságban vagyok De ennél sokkal több pozitív hatása van.

Egyszer valaki arról beszélt, hogy o szívesen kihagyná a húst az étrendjéből, de nincs mit enni helyette.

Na, akkor én most megpróbálok pár ötletet adni.:

Nagyon finom a franciasaláta hús nélkül,  akár vegán majonézzel, gombát is lehet hozzá tenni; savanyú krumplileves tejfölösen (esetleg növényi tejszínnel készítve) paradicsomos káposzta, burgonyafasírt, töltött gomba vegánosan, babfőzelék, sárgaborsó -krémleves ( főzelék), szegfűgombás rántotta, karfiolleves, majonézes karfiol, rántott padlizsán, rántott karfiol ,rántott tök, rántott alma , rántott krumpli, chia puding gyümölcsökkel, zöldségfasírt , zöldségleves grízgaluskával. Írhatnék még két oldalt. Vannak teljesen vegán verzíók is.

 

Nem vagyok a tálalás nagymestere, de azért mutatok az általam készített ételekről néhány képet, hátha kedvet csinálok egy kis “böjtöléshez”. Nem kell lemondanod a húsról teljesen , ha nem megy, de kipróbálhatnád  a heti egyszeri húsos étkezést. Nagyon finom ételeket főzhetsz úgy is, ha nem raksz a levesedbe tetemeket.

Kóstoltad már a kókusz tejet?Nagyon finom!

Ha nem iszol meg naponta egy literrel, nyugodtan megveheted a boltból , mert nem annyira drága. De elkészítheted magad is otthon ezeket a finom tejet helyettesítő termékeket ( így a legolcsóbb) . Találsz a neten egyszerű recepteket. A rizsből készült tej semleges ízű, a kókusz és mandula tejnek viszont nagyon kellemes aromája van.

A füstölt tofuról hallottál?

 

 

Szaunázó libák

... avagy wellness a fitness teremben ...

Van pár olyan szálloda városunkban , amelyeknek a wellness szolgáltatása,  illetve a részleg használata teljesen megfizethetetlenek a számomra , de nem kívánok lemondani erről  a havi 2o-3o perces kellemes időtöltésről ,vagyis a szaunázásról .Ezért keresek fel néha egy közelben levő  női edzőtermet , ahol van szauna . Kifizetem a napi bérleti díjat  ( nem nagy összeg ) és átöltözés után átadhatom magamat a kellemes gőznek .

 

szaunázó hölgy

 

Számomra egy meditatív közeg   , ha éppen kedvez számomra a vakszerencse és egyedül birtokolhatom egy kis ideig ezt a  parányi fülkét .A szaunázásnak számtalan előnye van , de most nem fogom ezeket felsorolni , inkább elmondom , hogy nekem miben segít :ellazítja az izmokat , megszűnik  a reumatikus eredetű fájdalom egy kis időre , könnyebben kapok levegőt , kitisztulnak a gondolataim és jobb a közérzetem .Egyébként nem bírom a forróságot huzamosabb ideig , a kánikula számomra maga a pokol , a szivem is vacakol tőle. Amikor mindenki dideregve várja a felmelegedést én azért imádkozom , hogy minél zordabb telünk legyen ;csikorgó hideg , szél , hull a pelyhes meg minden .Ennek ellenére kiszenvedem a szauna  édes gyötrelmeit a fentebb említett pozitív hatások motivációja által .5o -6o fok még teljesen elviselhető a számomra , ha túlmelegszik  megnyitom egy parányi résnyire az  ajtót , így ki tudom tolni a bent töltött időt  akár húsz percre is.

 

Szóval majdnem  hepi meg nyugi van . Nyugi van egészen addig a pillanatig , ameddig be nem libben a fitnesskirálynő ( mellesleg edzö). Neeem ! rosszul fogalmaztam , nem libben , hanem berúgja az ajtót nagy heherészések közepette, megtörve ezzel csendes mélázásom az élet abszurditásán . Az orra veri  a mennyezetet , a  hidrogénezett szőkeségében nincsen semmi báj    .Köszönést nem ismeri .  Nem érdekel különösebb módon ,    ásító beletörődéssel elkönyvelem  , hogy ő is egy tortúrált  lélek lehet   Ledobja magáról a törölközőt -persze nincs mit takargatnia , se narancsbőr ,se úszógumi – majd tíz liter vizet fröccsent a szauna forró köveire valami olcsó illóolajjal keverve . Én nem locsolok ilyen olcsó mérget sehova , ha nincs keretem arra , hogy megvegyek egy tisztább olajat ,nem mérgezem magamat sem másokat . A fitnesslady felpattan a felső padra , és olyan robajjal veti magát hátra , mintha egy elefánt  döngetné magát egy padlózott felületen   .

 

szaunázó hölgy

 

Én már kezdek fuldokolni , mert ezt a hőséget és páratartalmat már nem tolerálja a szervezetem . Pár percre kitántorgok bízván abban  , hogy enyhülni fog az elviselhetetlen klíma .Ismét belépek .  Abban a pillanatban már ugrik is le a szőkeség , mert az ajtónyitásom -bosszankodó tekintetéből ítélve -sarkköri lehűlést generált .Természetesen újból elönti a Niagara a köveket , nem kapok levegőt . Ekkor engedtem útjára az indulataimat  . Ez a “tahósági faktor ” már olyan küszöböt érintett , amelyet nem kívántam csendben tűrni és megszakítottam  eme szótlan formáját a kommunikációnak:

-Maga úgy gondolja , hogy csak száz fokon lehet izzadni?-szúrós megvető pillantással néz reám , gondolom lesajnálta az alkatomat

-Minek szaunázik aki nem bírja? -jött a dörgedelmes visszakérdező válasz a hölgyre jellemző tahó stílusban

-Nem lehetne megszüntetni ezt a vizezést egy pár percre? nem maradok sokat , tíz perc nekem bőven elég

Nem szerettem volna a hideg folyosón kivárni egy szál törölközőben , amíg befejezi pancsolási rituáléját a saláták királynője (amúgy imádom a salátákat )

-Én szaunázni jöttem ( -mert én biztosan állatkertbe -)menjen ki , ha nem tetszik !

 

szauna dézsa

 

Véletlenül hallottam meg az öltözőben  , ahogy felháborodottan ostorozza a pofátlanságot meg a  pofátlan embereket  . Ez az egyedüli dolog , amit nem bír elviselni .Mindezt egy fél órával azelőtt mondta , mielőtt betoppant volna a közös izzasztóba . És jön a hab a tortán . Becsörtet kettő darab elkóborolt családanya  és már öntik is a vizet a dézsából . Meg sem nézik hány fok van , nem érdekli őket .Ezen a ponton úgy éreztem fel kell adnom .Megreszeltem a torkomat , majd egy magasabb frekvencián közöltem a véleményemet ;-Én is utálom a pofátlan embereket -ezzel kiléptem

 

Kiadtam az érzéseimet .A szaunából távozva  megkezdődött az ingyencirkusz .  Forrt bennem  az indulat , persze erre mindenki felfigyelt -amúgy nem szeretem botrányos viselkedést , de néha nem tudok ellenállni a kísértésnek , vagy inkább elpattan az a bizonyos húr?-Kérdezgettek ,hogy mi történt .Már szinte fojtogatott a sírás , ömlött belőlem a szó.

 

Nem értem . Nem értem a világot , nem értem ezeket az embernek álcázott “egópluszokat”  . Nem ragadt egy halvány porszem sem rájuk viselkedéskultúrából ? Vagy csupán egy aktuális trendnek a követői ?Hol és min szocializálódtak ezek a példás modorú emberek?Tényleg azt sulykolják belénk , hogy csak úgy lehetsz sikeres életed során , ha teljesen figyelmen kívül hagyod a másik   igényeit? Minimális kompromisszumokra sem vagyunk hajlandóak annak érdekében , hogy legalább minimális látszatát keltsük egy kölcsönösségre épülő emberközpontú társadalomnak .

 

Amikor kijönnek,  elkezdik ők is a  karattyolásukat . A két elkóborolt családanya  meg a shopping baba -minek jön ez ide , ha nem bírja meleget? és meg ö van kiakadva!-Csapkodják a táskáikat , csapódnak az ajtók , közben gúnyos pillantásokat lövelnek felém . Már nem is a konkrét történéseken agyalok , nem zavarnak a grimaszok , egyszerűen nem tudom hová lett a nőkre jellemző empátia , női  szolidaritás … . Tíz percet kellett volna türelemmel várni majdnem 7o fokban izzadva , amíg távozom . Nem érte volna őket olyan hatalmas kellemetlenség , inkább én várakozzak a hideg folyosón kimelegedve , a tüdőgyulladás meg legyen a magánügyem .

Győzött a klikkesedés által megszerzett fölény. Olcsó örömök  .

Nem mostanában történt , de tegnap ismét láttam az egyik hölgyet a teremben . Éppen órát tartott , és olyan harci kiáltásokkal ösztönözte népét a mozgásra , hogy egy törzsfőnök is megirigyelné . Szerencsére jövetelem után hamar elhúzta a csíkot , nem kellett felesleges vitákkal feldobjam a napomat .A szaunában nem voltam ugyan egyedül , de egész elviselhető volt társaság ,főleg azért , mert mindketten lazítani jöttünk és nem veszekedni . Senki nem locsolta a köveket másodpercenként , senkinek nem kellett elhagynia a fülkét , senki nem háborodott fel . Volt egy kellemes húsz percem .

(A képek csupán illusztrációk.)

 

 

 

 

Nem csak magamról

Mit is mondhatnék bevezetésként?

Nem hoztam létre világrengető dolgokat életem során, már nem is akarok az elismerések koldusa lenni. Aki forradalmi eszméket szeretne olvasni, vagy az ultraegyedi, szürreális énközpontú  valóságot részesíti előnyben, valószínűleg az első kattintás után tovább lapoz. Miért indítottam blogot? Ha azt mondanám, hogy   naplóként használnám nem biztos, hogy fedné a valóságot. E célból fogtam volna egy jegyzetfüzetet. és elkezdtem volna macska kaparászni életem szürke, néha bosszantó, néha humoros, fájdalmas hétköznapjairól. Búskomor pillanataimban elővenném, és elmerengenék a betűkkel írt életen – ennek mondjuk az a hatalmas előnye, hogy az ember leánya, szabadon, minden kötöttség nélkül, apait-anyait beleadva el tud merülni az önsajnálatba. Hát … ez valahogy nekem nem volt szimpatikus – igen, tudom, háttal nem kezdünk mondatot, forduljunk a képernyő felé arccal!

 

Szóval vannak bizonyos dolgok, amelyek engem érdekelnek, vannak olyan tevékenységek, amelyekben részt veszek, egyszóval “teszek”. Ilyen az állatmentés. Ebben az országban  az állatkínzásnak, a brutalitás számtalan formájának tradíciója van az állatokkal szemben. Ide születtem, más választásom is lehetett volna  fiatalon, de maradtam – Keveset teszek értük  ahhoz képest, amilyen méretű a probléma. Nem üvöltözök, rikácsolok tüntetéseken, “véresruhás” megmozdulásokat sem szervezek. Nem az én műfajom. Én az azonnali, kézenfogható segítségnyújtásban hiszek. Teljesen mindegy, hogy kétlábú, vagy négylábú sorstársról legyen szó. Az öreg hajléktalannak sincs szüksége a jóindulatú leereszkedésedre, vagy bibliai idézetekre, elég ha meghallgatod, élelmet adsz neki, egy kis aprót esetleg. Ebben a  helyzetben valamit segít rajta, meg a takaró. Mi egyebet lehetne tenni? Esetleg örökbefogadod, ilyen történetekről viszont ritkán hallok.

 

Egy elütött állaton sem segít a facebookos posztolgatás. Számtalan esetben tapasztaltam, hogy néhány állatbarát úgy tesz tanúbizonyságot állatvédői státuszáról, hogy lefotózza az éppen vergődő szerencsétlen kutyát/macskát, majd kiposztolja. Ezzel ő elintézte a dolgát.  Menjen “valaki” összeszedni és fizesse ki az orvosi költségeket. Itt van az a pont, amikor az igen alacsony vérnyomásom az egekbe szökik, és elkap a világharag. Fene tudja, valóban ilyen látszatéletet élnénk? Minimális felelősséget, kellemetlenséget, kényelmetlenséget sem akarunk vállalni, azért ami/aki nem hozzánk tartozik, mindenki más csináljon már valamit, csak ne mi legyünk azok. Sajnos ez a jelenség nem országspecifikus, és ez a fajta gondolkodás  nem csak egyes állatbarátokra  jellemző. Egyre több pozitív visszajelzésre lenne szükségünk, egyre több spirituális – boldogság élményre, egyre több szeretetre, de ne kelljen túlságosan megerőltetni magunkat.

 

Én sokszor vágtam a fejszémet nehéz fába, utólag néha nem láttam értelmét. Talán kicsit elfásultam, megpróbáltam szürke maradni, mert szürkének lenni még mindig kényelmesebb, mint magyarázkodni. Lehetek én is kényelmes, teljesen emberi opció. A saját kényelmességem is dühít néha. Kimerítő a felesleges szócséplés, ha nem értenek – ez a “megnemértettségi” izé … Úristen! Ezt a közhelyes marhaságot tényleg én írtam ide?

 

Elem  a napjaimat ebben  a tragikomikus valóságban, én formáltam ilyen “sírvanevetősre”. Blogot pedig kíváncsiságból indítottam. Talán érdekelnek másokat is, azok a dolgok, amelyek engem foglalkoztatnak, vagy van némi közös kapcsolódási pont. Magamhoz beszélnem elég unalmas lenne, még abban az esetben is, ha kifejezetten jófej társaságnak gondolom saját személyemet saját magam számára.

 

Amúgy kissé frusztrált negyvenes nő vagyok, jól leplezett enyhén nihilista vonásokkal, de eléggé empatikus. Néha szélsőséges, egymástól eltérő végletekben gondolkodó. A hozzáértők biztosan labilis személyiség zavarként aposztrofálnák a bajomat, én sajnos nem értek magamhoz, de mások életéhez viszont annál jobban. Mint mindenki …

 

Három négylábúval élek és egy kétlábúval. Számomra a négylábúak jelentik a szebbik fajt. Kettő darab mentvényem van, ők az utcáról jöttek be egyenesen, számomra teljesen érthetetlen okokból kifolyólag  nálam rekedtek.  Teljhatalomú birtokosai ennek a szobának, konyhának, ágynak, párnának stb.

 

kutya
Kutyusok

 

Ennyi talán elég lesz bevezetésnek. Úgy döntöttem, hogy ide akarom hurcolni majd az összes sületlenséget, melyek megfordulnak  a szürkeállományom területén. Ezúttal szeretném megköszönni annak a személynek a munkáját, aki lehetőséget adott rá, hogy ezt megtehessem. Ő hozta létre az oldalt, valószínűleg a továbbiakban is kezelni fogja ezt a felületet. Ma valamit – olyasmit mondott, hogy szeret segíteni – minden bizonnyal neki is jobb hangulata van, ha valaki örül a munkájának. Megpróbál mindenkivel jó viszonyban lenni, de elmondása szerint ez sokszor lehetetlen. Így van, nem kell mindenkivel jó viszonyt ápolni. Mielőtt még nagy párbajokra ösztönöz minket a hangulat, le kell építeni a kapcsolatot. Egy bizonyos idő után már szinte rohamosan fogynak az évek, minek töltsük az időt a végeláthatatlan konfliktusokkal? Erőt, életerőt vesz el tőlünk. Klasszak a munkáid Krisztián!

 

Köszönöm a figyelmet!