Az 51. árnyalat

de leszek a szürkék hegedűse

Az elmúlt napokban olvastam  egy számomra kevésbé tetsző eszmefuttatást Radnóti költészetéről. Valami irodalomtörténész … hmm … től. Címe a bejegyzésének: “Egy rossz költő versei”. Ez  a címválasztás szerintem vállalhatatlan bárkiről legyen is szó, ha már a magyar irodalom klasszikusai kerülnek a kritika mikroszkópja alá. Soha nem tűnt volna fel ez az írás számomra, ha nem arra gondoltam volna, hogy egy általános iskolás próbálja szavakba önteni Radnóti iránt érzett ellenszenvét. Még valami kellemes meglepetés is átsuhant rajtam-igen, íme a bizonyíték arra, hogy a szépreményű ifjúságot nem csupán a celebek magánélete foglalkoztatja, nem egy unalmas pc játék, vagy az okostelefonja, hanem egy költő valamilyensége. Merészen, stílustalan szövegalkotással, korától elvárható bölcsességgel fogja teregetni azt a bizonyos vizes lepedőt.

 

Ehhez képest teljesen másfajta meglepetésben volt részem. A bejegyzés alkotója felsőbbrendű indolenciával elemzi költőnk munkásságát. Tárgyilagos szakszerűséggel, a bennfentesek értő titokzatosságával próbál haláli komolyságot kölcsönözni érveinek. A közérthetőség nem hiszem, hogy szempont volt, de  esszenciáját sikerült dekódolnom (azt hiszem).Radnóti tehát: szürke, kispolgári, átlagos, akivel szívesen dumálgatunk, de nem szívesen hallanánk versbe omlani, továbbá szőkefeleséges, lírai énje érdektelen, nem kellően mély és intenzitású .Őööö.. naaa, izé, most akkor megkaptuk a verdiktumot!

 

Egyébként nem megvédeni akarom kedvelt  költőmet, hiszen nem sok értelme lenne. Radnóti monumentális, örök, sem az eszményítés, sem a lekicsinylés nem ad hozzá, nem vesz el abból, amit alkotott. Megjárta a maga poklát ahhoz, hogy költővé válhasson.

 

Nem  igazán irodalomról szeretnék beszélni ebben a bejegyzésben-pláne a laikusok okfejtésével, csupán néhány gondolat, kérdés merült fel bennem a szürkeség mint mibenlét kapcsán. Valahogy elveszi a szürkéktől a kibontakozási lehetőséget  a társadalom, esélyt sem adva arra, hogy kicsit feszegessék skatulyáikat. Persze az  állandóan dobozoló emberiségnek nevezett örökmozgó nem érezné jól magát a bőrében, ha nem bírálna, rangsorolna, mutatná a dolgok helyét és rendjét kellő szakértelemmel.így játsszunk mi! …. mások életével .Nademármost én sem vagyok különb, talán kicsivel másmilyenebb, és nem vér szagától gyűlik a bátorságom, és nem skatulyázok annyira, de elemezgetek, keresem az összefüggéseket, próbálom értelmezni a számomra érthetetlent( talán időpocsékolás és céltalan)

 

könyv

 

Szürke vagyok. Vagyis sokat szürke, de inkább vagyok a szürke sokadik árnyalata, mint a manapság divatos önkifejezés erőltetett példánya. Én képes vagyok csendesen és elegánsan magamba vonulni. Elviselem, ha nem a saját bolygóm körül forog minden. Számomra viszont érthetetlen, hogy bizonyos kompetenciákat birtokló egyéniségek lazán “leszürkézik” mások életét, mert azok esetleg kevésbé harsányan élik meg érzelmi mélységeiket, vagy  nem a nagyközönség számára élnek magánéletet. A sokadik tetoválás sem tesz minket túlságosan  különlegessé, sem egy rozsaszin masni, csak egy másik többséghez illeszkedünk, valamelyik kevésbé prózaibb szín árnyalatához. És ez így van rendjén.

 

Engem nem zavarnak a kényszeres  önkifejezők, a különlegesek, de még az irodalomtörténészek kusza pillanatai sem. Nagy ez a bolygó ,elfér a hülyeség rajta, még az enyém is. Szóval, út vezetett idáig, nem voltam én mindig szürke, bizonyos értelemben most sem vagyok egészen az, csak egy árnyalat.Ma már képes vagyok szemrebbenés nélkül meghallgatni mások emeletességeit-ha kedvem tartja-és nem érzek állandó késztetést aziránt, hogy folyton a másik ember képébe dörögjem a véleményemet. Talán mostanság léphettem be a nagybetűs felnőttkorba. Ettől függetlenül kissé zavarónak tartom, amikor “azegyéniségek” szürkének, átlagosnak, érdektelennek könyvelnek el bizonyos személyeket. És az  fel sem merül bennük, hogy talán  saját maguk által gerjesztett zaj okozza  süketségüket, ezért nem hallják a másikat.

 

Valahogy mindig a ló másik oldalára kerülünk. Görcsösen próbálunk kitűnni, vagy éppen szabadjára engedjük a feltűnési viszketegséget. Nem azért írok, mert engem felszabadítana a kommunikáció ezen formája belső vívódásaim rabsága alól – hogy  hatásosan demonstratív kifejezéssel  éljek -valószínűleg unalmas is vagyok, de nem vagyok hajlandó elfogadni az ásító legyintéseket, amelyeket szerény szürkeségünk kap sziporkázó sorstársainktól. Nem vagyunk hülyék, sem érdektelenek, egyszerűen kevésbé látványosan éljük meg érzelmeinket, kevesebb felhajtással.

 

Azért írok, mert sietünk.Mindenki gyorsan el szeretné mondani a problémáját. mindenki azonnali válaszokra és hallgatóságra vágyik – beadtam a válást; nem hagyom magam; az oviban megint elkapott valamit a gyerek; elegem van a mocskolódásból; hónap végéig ki kellene húzni; én ezt a munkát már nem bírom tovább … és még sorolhatnám. Nincs idő egyéb összefüggések megvitatására. Ez itt az én játszóterem, itt gondolhatok és gondolkodhatok. Igen, ez is az önkifejezés egyik kevésbé hivalkodó formája, még akkor is, ha mások számára semmitmondó, hülyeség, vagy logikátlan. Nem leszek  felszabadultabb, sem boldogabb, pusztán nem hagyom az idő szárnyán elengedni gondolataimat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Tündöklésem és bukásom

... avagy a királynővé varázslás hátulütői ...

Így ünnepek közeledtével mi nők szeretnénk egy kicsivel vonzóbbnak látni magunkat a tükörben. A karácsonyi összejövetelek előtt vesszük észre , hogy talán fel kellene keresni a rég nem látott kozmetikust, fodrászt, manikűröst, és minden olyan szakembert, aki ismét királynővé varázsol minket .Vagyis visszaértelmezi méltóságunkat  az alapértelmezett menünkhöz .Tudom, sem a szempillák mérete, sem a szemöldök íve  nem határozzák meg a női mivoltunkat, de ha őszinték akarunk lenni magunkhoz el kell ismernünk, hogy teljesen más érzésekkel tipegünk kifele a fodrász szalonjából, mint amilyen érzésekkel beléptünk.

 

köröm
A pirosra festett körmeim

Egy új frizura, új szín, szépen formált szemöldök feldobja a napunkat. Kifele jövet pedig már könnyűnek érezzük a lépteinket , egyenes lesz a tartás, játékos cinkossággal mosolygunk magunkra , amikor elkapjuk tükörképünket a kirakatok üvegein . Profán mámor, de mégis oly édes . Persze mindenkinek az ideje, de legfőképpen a pénztárcája határozza meg  eme élmény gyakoriságát .Én csak vészhelyzetben vagyok látogató. A hajfestést magam intézem, de a szemöldökömet már szakemberre bízom, ugyanis én nem szedem , hanem irtom a szálakat, olyan szüneteket hagy a kezem által irányított csipesz, hogy hónapokig nem tud mit kezdeni vele semmilyen profi kozmetikus .

 

Nos, az egyik délután arra gondoltam, hogy elég semmitmondóak a körmeim, és talán nem ártana kezdeni velük valamit. Az épített körmök nekem nem jönnek be; macerásak , nem tudok rájuk vigyázni, mindenbe beleakadok. Ha szimplán kifestem fél napot sem tart a végeredmény -én meg nem vagyok ez a bíbelődő típus, ha egy napot tart valószínűleg két hónapot nem mázolom . Most úgy döntöttem, hogy kipróbálok egy számomra új trendet, mégpedig a gél lakkot -vagyis a tartós lakkozást . Ez az eljárás körülbelül 2ooo forintodba fáj, ha nem egy luxus helyet szemeltél ki álmaid megvalósítására .

 

Valóban tetszett a végeredmény . Piros körmök csillámporral . Olyan karácsonyi hangulata lett. A csaj is kedves volt , mivel én voltam az utolsó vendége a kapumtól 2oo méterre szálltam ki az autójából (ha hazáig vitt volna  meg kellett volna kerülnie a fél várost) Elköszönünk egymástól . Cseppet sem sietős léptekkel veszem az irányt otthonom felé. Gyermeki ujjongással bámulom a csillámpor ragyogását piros körmeimen…a setét éjszakában. ( nem vagyok normális  )

 

kutyus
A fehér szőrgombóc kutyus

 

Ahogy lefelé nézek, valami megzavarja áhítatos csodálatomat  . Egy fehér szőrgombóc  lép elő a semmiből . Lehajolok, hogy jobban szemügyre vegyem a kis impertinenst, amely lelkiismeret-furdalás nélkül képes volt megzavarni önfeledt perceimet . Nekem bichon-nak tűnt így első ránézésre .  Fekete gomb szemeivel könyörögve nézett rám . Felnyalábolom az aszfaltról. Nyakörvnek semmi nyoma  , reszket, mint a nyárfalevél, hideg van kint,én is fázom . Magamban elkezdek nőiesen káromkodni- Már megint én ! Már megint engem találnak meg -most mi a fészkes mindenséget kezdjek  vele? Van két kutya formájú családtagom, és ebből az egyik egy őrült vadállat, nem csípi az új jövevényeket . A macskát jobb ha meg sem említem. Egyszer behoztam a házunkba  egy halálra rémült mentvényt az utcáról, a macskusz meg a szemét akarta kitépni ( amúgy a két őslakossal elvan, de   egyéb szőrös idegenek át ne merjék lépni a küszöböt)

 

Szépen nézek ki . Este 11 óra van . A védencemet nincsen hol elrejtsem a falka elől , mivel nincsen másik szobánk, de kint a hidegben nem hagyhatom. Kissé bizonytalan mozdulatokkal nyitom kapunk ajtaját a kutyussal a honom alatt .Már ront is rám a falka két tagja, a macska biztosan tekereg valahol nagy szerencsémre. Próbálok minél kevesebb felhajtással beoldalogni a szobánkba szorosan a falhoz tapadva. A férj  meredten néz ránk  miközben védem impertinenskét a harci támadásoktól -kivételesen azt sem kérdezi meg szokásától eltérően, hogy  “mit akarsz ezzel csinálni? “Azt hiszem megsajnálta. Próbálom fél kézzel nyomogatni telefonom gombjait, hátha akad hely ennek a szerencsétlennek az egyik barátosnémnál , közben kézzel -lábbal rúgkapálok az atmoszférába, mivel erősen feszült  lett a helyzet .Végre megszán a családon belüli kétlábú  és átveszi tőlem  a fehér gombócot.

 

Az éjszaka kellős közepén sikerül elhelyeznem a mistert . Barátosnénak hét kutyája van , mégsem akarják kitekerni védencem nyakát. Ezek inkább játszani akartak vele, ebben falkában senki nem törekszik az “egykék” kiváltságaira. Misternek csipje van, de nincs sehol bejegyezve, semmilyen elérhetőségnek  nem akadtunk a nyomára . a kutya általános állapotát tekintve pedig …  hmm..inkább lehetett megunt holmi , mint elkóborolt szökevény. Szép , artikulált körmondatokkal hálálkodom , mert fogalmam sincs   milyen lett volna az éjszakám, ha nem sikerül elhelyeznem. Indulok az ajtó felé, és miközben az ujjaim átfogják   a kilincset ismét a piros körmökön akad meg a tekintetem. Ez lett a vesztem!Nem láttam magam előtt a lépcsőt,sem a szőnyeget, amely az ajtó bejáratánál volt elhelyezve nem éppen gondosan feltekerve .

 

térd
A kék foltos térdem

 

Akkorát vágódtam előre , hogy a zuhanás után azon csodálkoztam , hogy csak magamban  okoztam kárt, a betonnak nem lett semmi baja. Leírhatatlan másodpercek, és még egy kis extra meglepetés is feldobta a forgatókönyvet, ugyanis teljes erőből kupán vágott a hátitáskám az esés pillanatában. Hirtelen nem is tudtam mire gondoljak, azt hittem , hogy rám omlott a tető. Barátosné fuldoklott a nevetéstől miközben próbált valahogy lentről felvakarni , sajgott minden porcikám , de már én is nevettem. Valahogy hazaértem . Másnap árnyalatok kezdtek megjelenni a térdemen  , tökéletes volt a színharmónia. A piros körmök  hivalkodását finoman ellensúlyozta a térdek szolid kéksége .

Tanulság:kerüld manikűröst , ha nem tudod miként végződhet az estéd.

 

Szaunázó libák

... avagy wellness a fitness teremben ...

Van pár olyan szálloda városunkban , amelyeknek a wellness szolgáltatása,  illetve a részleg használata teljesen megfizethetetlenek a számomra , de nem kívánok lemondani erről  a havi 2o-3o perces kellemes időtöltésről ,vagyis a szaunázásról .Ezért keresek fel néha egy közelben levő  női edzőtermet , ahol van szauna . Kifizetem a napi bérleti díjat  ( nem nagy összeg ) és átöltözés után átadhatom magamat a kellemes gőznek .

 

szaunázó hölgy

 

Számomra egy meditatív közeg   , ha éppen kedvez számomra a vakszerencse és egyedül birtokolhatom egy kis ideig ezt a  parányi fülkét .A szaunázásnak számtalan előnye van , de most nem fogom ezeket felsorolni , inkább elmondom , hogy nekem miben segít :ellazítja az izmokat , megszűnik  a reumatikus eredetű fájdalom egy kis időre , könnyebben kapok levegőt , kitisztulnak a gondolataim és jobb a közérzetem .Egyébként nem bírom a forróságot huzamosabb ideig , a kánikula számomra maga a pokol , a szivem is vacakol tőle. Amikor mindenki dideregve várja a felmelegedést én azért imádkozom , hogy minél zordabb telünk legyen ;csikorgó hideg , szél , hull a pelyhes meg minden .Ennek ellenére kiszenvedem a szauna  édes gyötrelmeit a fentebb említett pozitív hatások motivációja által .5o -6o fok még teljesen elviselhető a számomra , ha túlmelegszik  megnyitom egy parányi résnyire az  ajtót , így ki tudom tolni a bent töltött időt  akár húsz percre is.

 

Szóval majdnem  hepi meg nyugi van . Nyugi van egészen addig a pillanatig , ameddig be nem libben a fitnesskirálynő ( mellesleg edzö). Neeem ! rosszul fogalmaztam , nem libben , hanem berúgja az ajtót nagy heherészések közepette, megtörve ezzel csendes mélázásom az élet abszurditásán . Az orra veri  a mennyezetet , a  hidrogénezett szőkeségében nincsen semmi báj    .Köszönést nem ismeri .  Nem érdekel különösebb módon ,    ásító beletörődéssel elkönyvelem  , hogy ő is egy tortúrált  lélek lehet   Ledobja magáról a törölközőt -persze nincs mit takargatnia , se narancsbőr ,se úszógumi – majd tíz liter vizet fröccsent a szauna forró köveire valami olcsó illóolajjal keverve . Én nem locsolok ilyen olcsó mérget sehova , ha nincs keretem arra , hogy megvegyek egy tisztább olajat ,nem mérgezem magamat sem másokat . A fitnesslady felpattan a felső padra , és olyan robajjal veti magát hátra , mintha egy elefánt  döngetné magát egy padlózott felületen   .

 

szaunázó hölgy

 

Én már kezdek fuldokolni , mert ezt a hőséget és páratartalmat már nem tolerálja a szervezetem . Pár percre kitántorgok bízván abban  , hogy enyhülni fog az elviselhetetlen klíma .Ismét belépek .  Abban a pillanatban már ugrik is le a szőkeség , mert az ajtónyitásom -bosszankodó tekintetéből ítélve -sarkköri lehűlést generált .Természetesen újból elönti a Niagara a köveket , nem kapok levegőt . Ekkor engedtem útjára az indulataimat  . Ez a “tahósági faktor ” már olyan küszöböt érintett , amelyet nem kívántam csendben tűrni és megszakítottam  eme szótlan formáját a kommunikációnak:

-Maga úgy gondolja , hogy csak száz fokon lehet izzadni?-szúrós megvető pillantással néz reám , gondolom lesajnálta az alkatomat

-Minek szaunázik aki nem bírja? -jött a dörgedelmes visszakérdező válasz a hölgyre jellemző tahó stílusban

-Nem lehetne megszüntetni ezt a vizezést egy pár percre? nem maradok sokat , tíz perc nekem bőven elég

Nem szerettem volna a hideg folyosón kivárni egy szál törölközőben , amíg befejezi pancsolási rituáléját a saláták királynője (amúgy imádom a salátákat )

-Én szaunázni jöttem ( -mert én biztosan állatkertbe -)menjen ki , ha nem tetszik !

 

szauna dézsa

 

Véletlenül hallottam meg az öltözőben  , ahogy felháborodottan ostorozza a pofátlanságot meg a  pofátlan embereket  . Ez az egyedüli dolog , amit nem bír elviselni .Mindezt egy fél órával azelőtt mondta , mielőtt betoppant volna a közös izzasztóba . És jön a hab a tortán . Becsörtet kettő darab elkóborolt családanya  és már öntik is a vizet a dézsából . Meg sem nézik hány fok van , nem érdekli őket .Ezen a ponton úgy éreztem fel kell adnom .Megreszeltem a torkomat , majd egy magasabb frekvencián közöltem a véleményemet ;-Én is utálom a pofátlan embereket -ezzel kiléptem

 

Kiadtam az érzéseimet .A szaunából távozva  megkezdődött az ingyencirkusz .  Forrt bennem  az indulat , persze erre mindenki felfigyelt -amúgy nem szeretem botrányos viselkedést , de néha nem tudok ellenállni a kísértésnek , vagy inkább elpattan az a bizonyos húr?-Kérdezgettek ,hogy mi történt .Már szinte fojtogatott a sírás , ömlött belőlem a szó.

 

Nem értem . Nem értem a világot , nem értem ezeket az embernek álcázott “egópluszokat”  . Nem ragadt egy halvány porszem sem rájuk viselkedéskultúrából ? Vagy csupán egy aktuális trendnek a követői ?Hol és min szocializálódtak ezek a példás modorú emberek?Tényleg azt sulykolják belénk , hogy csak úgy lehetsz sikeres életed során , ha teljesen figyelmen kívül hagyod a másik   igényeit? Minimális kompromisszumokra sem vagyunk hajlandóak annak érdekében , hogy legalább minimális látszatát keltsük egy kölcsönösségre épülő emberközpontú társadalomnak .

 

Amikor kijönnek,  elkezdik ők is a  karattyolásukat . A két elkóborolt családanya  meg a shopping baba -minek jön ez ide , ha nem bírja meleget? és meg ö van kiakadva!-Csapkodják a táskáikat , csapódnak az ajtók , közben gúnyos pillantásokat lövelnek felém . Már nem is a konkrét történéseken agyalok , nem zavarnak a grimaszok , egyszerűen nem tudom hová lett a nőkre jellemző empátia , női  szolidaritás … . Tíz percet kellett volna türelemmel várni majdnem 7o fokban izzadva , amíg távozom . Nem érte volna őket olyan hatalmas kellemetlenség , inkább én várakozzak a hideg folyosón kimelegedve , a tüdőgyulladás meg legyen a magánügyem .

Győzött a klikkesedés által megszerzett fölény. Olcsó örömök  .

Nem mostanában történt , de tegnap ismét láttam az egyik hölgyet a teremben . Éppen órát tartott , és olyan harci kiáltásokkal ösztönözte népét a mozgásra , hogy egy törzsfőnök is megirigyelné . Szerencsére jövetelem után hamar elhúzta a csíkot , nem kellett felesleges vitákkal feldobjam a napomat .A szaunában nem voltam ugyan egyedül , de egész elviselhető volt társaság ,főleg azért , mert mindketten lazítani jöttünk és nem veszekedni . Senki nem locsolta a köveket másodpercenként , senkinek nem kellett elhagynia a fülkét , senki nem háborodott fel . Volt egy kellemes húsz percem .

(A képek csupán illusztrációk.)

 

 

 

 

Kocka

No nem mértani idomokról lesz szó

… és geometriai meghatározásokkal sem szeretnék szórakoztatni senkit -bár eléggé érdekes lenne részemröl,mivel átbukdácsoltam az egész életemet matematikából-csupán egy filmre szeretném felhíni a figyelmet .

kocka film

Vigyázat !a bejegyzés spoiler elemeket is tartalmaz.

” Hat teljesen különböző és idegen ember egy napon szürreális börtönben találja magát. Labirintusszerű, egymáshoz illeszkedő, tökéletes kockákból áll a tér, tele apró halálos csapdákkal. Rendőr és rabló, pszichológus és matematikus, építész és egy autista felnőtt. Egyikük sem tudja, miért került oda. Ki alkotta a labirintust és miért? Félnek az ismeretlentől és egymástól. Amíg nem találják meg az utat a közös gondolkodáshoz és cselekvéshez, kevés esélyük marad az életben maradásra.  “(Port .hu)

1997-ben készült filmről van szó , szerintem azóta semmit sem veszített a mondanivalójából . Nagyon ritka esetben nézek meg filmet egynél többször . és  nem feltétlenül azért , mert nem köti le a figyelmemet , vagy bugyuta,  esetleg ponyva az alapsztori , egészen egyszerűen nem hagy bennem tartós élményt . Nem váltanak ki kolosszális érzelmeket , a cselekmény üzenete nincsen olyan láncra fűzve , amely indokolná a  katarzist az elmémben .

A kocka pontosan az a film, amelyet évente kétszer is megnézek (egyszer majd megunom). Kissé irracionális a történet , de csak a felszínes megfigyelők /nézők számára jelenthet pusztán egy alacsony költségvetésű horror filmet .Én nem vagyok sem filmkritikus , sem esztéta, csupán egy mezei szemlélődő , de felháborít  amikor neves oldalakon is csak a horror kategóriába van listázva  .Nem mondom , hogy művészfilm , de méltó helyre kerülne  drámai besorolásban .

Miután megnézem a filmet szinte órákig motoszkál bennem valami sötét nyugtalanság . David Lynch ( másik nagy kedvenc )  filmek után támad ilyen “noir” hangulatom .Ideális börtön a kocka , ha lehet ilyet mondani , csak halványan körvonalazódik a menekülés esélye .Végig  ébren tartja a feszültséget , átitatja  a félelem és a pánik .Allegorikus ábrazolása saját félelmeinknek , és talán az emberi lét hiábavalóságának .

Nincs feloldás . Nincsen valódi győztese a játszmának .Ebben a helyzetben mindenki paranojás , senkibe nem bízhatsz meg .Kényszerszövetségre lépnek olyan emberek , akik a kockán kivül elkerülnék egymás társaságát (pl:az empatikus pszichológus kénytelen együttműködni a pszichopatával )Van aki olyasmit irt , hogy a film több kérdést vet fel , mint amennyi választ ad . Én azt gondolom , hogy semmilyen konkrét valaszt nem kapunk semmire , csak marad egy érzés, amivel nem tudok mit kezdeni .Számtalan  kérdés fogalmazódik meg bennem  is :Vajon  mit cselekednék ?Képes lennék -e a erkölcsi   határaimat feszegetni a túlélésért ?Észrevenném ebben a helyzetben , hogy átléptem azokat ? Vajon nem minden ember úgy viselkedne , mint ez  a bűnöző hajlamú  rendőr? és esetleg a többi szereplő van túlidealizálva…. A halál árnyéka milyen romboló, gyilkos  ösztönöket válthat ki?……stb , stb

kocka

Elég érdekes a befejezés is . Aki túlélte a mozgó koporsót nem más , mint az autista . Furcsa végkifejlet nemdebár ?Sem a jó ,sem a rossz nem győz . Meghal a zseni , a jó ember , a nihilista programozó , de még a gonosz is .A kinti fény csupán az autistát öleli át , a nap sugarai őtet cirógatják- mögötte a halál …..      pedig a szineken és a számokon kívül nem igazán vannak  hatással rá más dolgok. Valószerütlenül idilli kép bontakozik ki az utolsó másodpercekben , megnyílik a kapu a szabadság és a boldogság felé , de nem tudni mit kezd majd ezzel az egyetlen túlélő.Csak ő érdemelte ki az életet? Valóban az emberi értelem okozza majd világunk pusztulását ? minden eltűnik , vagy csak az marad meg , amit nem irányit intelligencia ?

Nem ajánlom a film megnézését karácsony estére.   További információkat a film kapcsán biztosan találtok .

 

Kocka (1997) – IMDb.com

Kocka (1997) – PORT.hu

 

Nem csak magamról

Mit is mondhatnék bevezetésként?

Nem hoztam létre világrengető dolgokat életem során, már nem is akarok az elismerések koldusa lenni. Aki forradalmi eszméket szeretne olvasni, vagy az ultraegyedi, szürreális énközpontú  valóságot részesíti előnyben, valószínűleg az első kattintás után tovább lapoz. Miért indítottam blogot? Ha azt mondanám, hogy   naplóként használnám nem biztos, hogy fedné a valóságot. E célból fogtam volna egy jegyzetfüzetet. és elkezdtem volna macska kaparászni életem szürke, néha bosszantó, néha humoros, fájdalmas hétköznapjairól. Búskomor pillanataimban elővenném, és elmerengenék a betűkkel írt életen – ennek mondjuk az a hatalmas előnye, hogy az ember leánya, szabadon, minden kötöttség nélkül, apait-anyait beleadva el tud merülni az önsajnálatba. Hát … ez valahogy nekem nem volt szimpatikus – igen, tudom, háttal nem kezdünk mondatot, forduljunk a képernyő felé arccal!

 

Szóval vannak bizonyos dolgok, amelyek engem érdekelnek, vannak olyan tevékenységek, amelyekben részt veszek, egyszóval “teszek”. Ilyen az állatmentés. Ebben az országban  az állatkínzásnak, a brutalitás számtalan formájának tradíciója van az állatokkal szemben. Ide születtem, más választásom is lehetett volna  fiatalon, de maradtam – Keveset teszek értük  ahhoz képest, amilyen méretű a probléma. Nem üvöltözök, rikácsolok tüntetéseken, “véresruhás” megmozdulásokat sem szervezek. Nem az én műfajom. Én az azonnali, kézenfogható segítségnyújtásban hiszek. Teljesen mindegy, hogy kétlábú, vagy négylábú sorstársról legyen szó. Az öreg hajléktalannak sincs szüksége a jóindulatú leereszkedésedre, vagy bibliai idézetekre, elég ha meghallgatod, élelmet adsz neki, egy kis aprót esetleg. Ebben a  helyzetben valamit segít rajta, meg a takaró. Mi egyebet lehetne tenni? Esetleg örökbefogadod, ilyen történetekről viszont ritkán hallok.

 

Egy elütött állaton sem segít a facebookos posztolgatás. Számtalan esetben tapasztaltam, hogy néhány állatbarát úgy tesz tanúbizonyságot állatvédői státuszáról, hogy lefotózza az éppen vergődő szerencsétlen kutyát/macskát, majd kiposztolja. Ezzel ő elintézte a dolgát.  Menjen “valaki” összeszedni és fizesse ki az orvosi költségeket. Itt van az a pont, amikor az igen alacsony vérnyomásom az egekbe szökik, és elkap a világharag. Fene tudja, valóban ilyen látszatéletet élnénk? Minimális felelősséget, kellemetlenséget, kényelmetlenséget sem akarunk vállalni, azért ami/aki nem hozzánk tartozik, mindenki más csináljon már valamit, csak ne mi legyünk azok. Sajnos ez a jelenség nem országspecifikus, és ez a fajta gondolkodás  nem csak egyes állatbarátokra  jellemző. Egyre több pozitív visszajelzésre lenne szükségünk, egyre több spirituális – boldogság élményre, egyre több szeretetre, de ne kelljen túlságosan megerőltetni magunkat.

 

Én sokszor vágtam a fejszémet nehéz fába, utólag néha nem láttam értelmét. Talán kicsit elfásultam, megpróbáltam szürke maradni, mert szürkének lenni még mindig kényelmesebb, mint magyarázkodni. Lehetek én is kényelmes, teljesen emberi opció. A saját kényelmességem is dühít néha. Kimerítő a felesleges szócséplés, ha nem értenek – ez a “megnemértettségi” izé … Úristen! Ezt a közhelyes marhaságot tényleg én írtam ide?

 

Elem  a napjaimat ebben  a tragikomikus valóságban, én formáltam ilyen “sírvanevetősre”. Blogot pedig kíváncsiságból indítottam. Talán érdekelnek másokat is, azok a dolgok, amelyek engem foglalkoztatnak, vagy van némi közös kapcsolódási pont. Magamhoz beszélnem elég unalmas lenne, még abban az esetben is, ha kifejezetten jófej társaságnak gondolom saját személyemet saját magam számára.

 

Amúgy kissé frusztrált negyvenes nő vagyok, jól leplezett enyhén nihilista vonásokkal, de eléggé empatikus. Néha szélsőséges, egymástól eltérő végletekben gondolkodó. A hozzáértők biztosan labilis személyiség zavarként aposztrofálnák a bajomat, én sajnos nem értek magamhoz, de mások életéhez viszont annál jobban. Mint mindenki …

 

Három négylábúval élek és egy kétlábúval. Számomra a négylábúak jelentik a szebbik fajt. Kettő darab mentvényem van, ők az utcáról jöttek be egyenesen, számomra teljesen érthetetlen okokból kifolyólag  nálam rekedtek.  Teljhatalomú birtokosai ennek a szobának, konyhának, ágynak, párnának stb.

 

kutya
Kutyusok

 

Ennyi talán elég lesz bevezetésnek. Úgy döntöttem, hogy ide akarom hurcolni majd az összes sületlenséget, melyek megfordulnak  a szürkeállományom területén. Ezúttal szeretném megköszönni annak a személynek a munkáját, aki lehetőséget adott rá, hogy ezt megtehessem. Ő hozta létre az oldalt, valószínűleg a továbbiakban is kezelni fogja ezt a felületet. Ma valamit – olyasmit mondott, hogy szeret segíteni – minden bizonnyal neki is jobb hangulata van, ha valaki örül a munkájának. Megpróbál mindenkivel jó viszonyban lenni, de elmondása szerint ez sokszor lehetetlen. Így van, nem kell mindenkivel jó viszonyt ápolni. Mielőtt még nagy párbajokra ösztönöz minket a hangulat, le kell építeni a kapcsolatot. Egy bizonyos idő után már szinte rohamosan fogynak az évek, minek töltsük az időt a végeláthatatlan konfliktusokkal? Erőt, életerőt vesz el tőlünk. Klasszak a munkáid Krisztián!

 

Köszönöm a figyelmet!