Jól van ez így?

kell egy kis csillámpor

December 5-én vettem észre, hogy élőközösségünk tetemes százalékát sikerült elkábítania  a hipermarketek, ajándékboltok csalóka glitter máza. Hat év körüli gyerek hisztizik az apukának, mert meg fel kell dobni azt a ketyegő, világító, éneklő vackot, a négykerekű bevásárló szatyor tetejére. Reménykedem, hogy felbillen a rakomány, de sajnos még elbír egy dobozt a pénzben kifejeződő szülői szeretet.

 

A kasszák előtt ajándék hegyek várakoznak, olyan magasan tornyosulnak, hogy nem látom köztük az embereket. Egy három éves kislány tolakszik a hátam mögött rózsaszín kabátkában, a nagyit sem látom, de hallom hangját a kupac háta mögött, csendesen türelemre inti virágszálát.  Vajon mit hozhat a Jézuska, ha a Mikulás ennyire bőkezű? Pár gömb árválkodik a kosaramban, mert a tavalyi díszek közül biztosan el van törve néhány darab.

 

Én nem néztem utána milyen az idei karácsonyfa módi.  Azt hiszem egyesek több szezonra bevásároltak díszekből, valószínűleg az elkövetkezendő években hiánycikk lesz a karácsonyfára aggatható fityegő,  szükséges a megfontolt előrelátás, gondolni kell az ínséges időkre. Ezeknek a személyeknek legalább van jövőképük. Mi, akik a mának élünk,  jövőre a pucér fenyőt nézegessük szobáinkban. Fürkészem az embereket, mit akarnak kompenzálni ezzel a sok felesleges kacattal? Miért kell megfosztani a gyermekeket az üveghegy varázsától, az angyalok világától? Ennek a generációnak már nem a Mikulás hoz ajándékot, hanem leemeli a polcról, amit akar, a bárgyú szülő meg ész nélkül költekezik, amíg a pénztárcájának tartalma bírja( legyen meg mindene, ne sírjon a kirakat előtt, mint én annak idején)

 

A szenteste után idilli hangulat veszi birtokába a  kórházak sürgősségi osztályát. A kliensek többsége röfög, böfög, hány, jajveszékel. Az ünnepi menü nyolcadik fogását már nem lehet kihagyni. De vannak olyanok is, akik a négy fal között fetrengenek epekrízissel, gyomorrontással. És a sokadik év kálváriájából sem tanulnak.

 

A facebookon nem lehet kihagyni ilyenkor sem a köz-,illetve a magánszórakoztatást. Olyan elő közvetítéseket rittyent a fiatalság otthonról, hogy ihaj. Jézus születését hogyan is lehetne másként ünnepelni? Dübörög a nemzeti rock, progresszív rock,folk rock, cigányzene és a “nem tudom az életemet hol rontottam én el” roma(á)nizált( manele) alternatívája. Rázzák is rendesen a rongyot, próbálják néha túlüvölteni a hangszórókat. Táncikálnak a csajok , riszálják magukat a szőnyegen tiritarka zokniban.

 

A tíz centis műköröm alapalkatrész, a vadiúj szilikon betéteket is meg kell mutatni a nagyvilágnak, azért dobálj magát már szinte hisztérikusan a karácsonyfa mellett,hogy a szűk dekoltázsba gyömöszölt ajándékát senki ne hagyja figyelmen kívül. Betelt nálam a pohár, amikor egy vörös kacsaszáj puszit intett. Frissítettem,  majd átkapcsoltam egy youtube csatornára, valami katasztrófafilmet néztem meg. Illett az apokaliptikus hangulatomhoz. Az az érzésem volt, hogy az emberiség elveszett, bekövetkezett az elme hanyatlása, innentől már csak pár lépésre vagyunk a végső pusztulástól.

 

Csakazértis elmentem az éjféli misére, hátha meggyullad bennem bennem a fény és rájövök arra, hogy az élet szép csak én vagyok kissé pesszimista. Ültem anyósommal a padban, de már negyed óra múlva azt éreztem, hogy semmi keresnivalóm nincs nekem itt. A papoknak már nincs mit mondjanak a híveik számára. Elfogytak az érzések, kiüresedtek a szavak, nincsen példa, nincsen történet. Hittanóráról nem hiányoztam, makogom a többiekkel az apostoli hitvallást. Nem hiszem el, hogy papjaink ne lennének tisztában azzal,hogy milyen avítt már a katolikus egyház. Taszít a pompa, a bíbor köntös,az arany, bársony, püspöki fityula, a királyként trónoló püspök látványa.  Ezeknek a részleteknek semmi közük nincs Jézushoz. Az egyik  pap elkezdett valami zagyvaságot, amelynek sem  értelme , sem tanulsága nem volt. A valóságshowk hivalkodó jelenléte és hétköznapjaink privát szférája között próbált párhuzamot vonni teljesen sikertelenül. A végén már nagyokat ásítottam.

 

Egyre inkább valamiféle hedonisztikus rituálékba torkollik évről-évre a szeretet ünnepe. Nincs áhítat, nincs hangulat, nincs hó. Nekem gyermekkoromban még az angyalka hozta a Jutka babát, és azért sírtam, mert apám nem ébresztett fel, amikor eljött hozzánk- nagyon sietett, sok gyermek várja őt- szabadkozott az öreg. A  mai kislányok nem babáknak örülnek, hanem  a sminkkészletnek, amelyet az anyuci vesz meg cuki kilenc éves leánykájának, meg a gucci táskát, nehogy már valami kínai nyomorúságba hordja a tolltartóját.

 

Flancoltam én is  kicsit,elmentem  cuppanni egyet a bugyborékba ( a helyi fürdő wellness szolgáltatása ) Készítettem pár képet a banditáimról is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás