Antianyag – Állatvédelem

antianyag – állatvédelem mounikásan megtépázott idegek

állatvédelem mounikáasan

 

 

“Ha antianyag közönséges anyaggal kerül érintkezésbe, akkor kölcsönhatásuk következtében nagyon rövid idő alatt igen nagy energia szabadul fel, az atomrobbanáshoz hasonló jelenség játszódik le.” – Kislexikon (Lapoda Multimédia)

 

Ez volnék én? Pedig az antianyag létezéséről eddig még csak utópisztikus dallamok keringtek a planétánkon, s lám, egyből magamra ismerek a meghatározást olvasva.

 

Folytonosan visszatérő szegmense az életemnek ez a bizonyos atomrobbanás. Olyan ambivalencia feszül bennem, amelyet magam sem tudok megfelelőképpen kianalizálni. Békés természetem van, és alapjáraton próbálom kontroll alatt tartani indulataimat, még néhány gerinctelen kétlábút is megsajnálok, ha csak a primitívségéből adódóan próbálja nálam kiverni a biztosítékot. De most ennél egy kicsivel többről van szó.

 

Az elmúlt hetek, hónapok  eseményei talán megtépázták a tűrőképességemet. Nem fogok több ezer karaktert szentelni az események narratívájára, megpróbálom rövidebben összefoglalni. A romkocsmás Rómeó vergődésén (a saját oldalamon) túltettem magam, de az aljasságon már nem. A menhely egyik kis önkéntes angyalkája, cseppet sem diszkrét modorban megjegyezte, hogy kevés az adomány, és biza füzetbe írják az adományozók nevét. Ennek a nyilvántartásnak az lenne a célja, hogy feltételekhez kössék a segítségnyújtást. Ha valaki nem rendszeres adomány boldoguljon ahogy tud, de akár a sorsára is hagyhat adott esetben egy kínok között fetrengő állatot (egyéni választás kérdése).

Idézem!

– “Boldogulnak ahogy tudnak, ha nem szerepel a nevük a füzetünkben”.

Természetesen ezt ki is posztoltam azzal a céllal,  hogy felhívjam a figyelmet egy rendkívül elkeserítő jelenségre. Arra, hogy egy nagyon abnormális és immorális irány felé kacsingat még az állatvédelem is., hogy ne legyünk már birkák, ne bólogassunk minden pofátlanságra jámboran, ha még nem lett teljesen átmosva a szürkeállományunk. Miféle zsarolás ez?!

 

Nos, ahogy az állatorvosi rendelő ajtaján kilépek  a két kutyámmal,   idiotisztikus heherészés csapja meg a füleimet. A két menhelyes angyalka próbál ismét mobbing által  hatni rám. A harmadik résztvevő a rendelő egyik alkalmazottja, aki ahelyett, hogy diplomatikusan elhatárolódna ettől a lincshangulattól, részt vesz benne (ahhoz ész kellene és szemernyi emberség, hogy felmérje, én egyedül vagyok ott, ők meg falkában).

 

Bevár a menhelyes nőnek az önkéntes angyalkája, aki pár hónap alatt úgy nőtt ki a földből az állatvédő csoportokban , mint a gomba eső után. Vagy osztódással szaporodott? Senki sem hallott róla azelőtt, senki nem tudja eddig hol volt. Ehhez képest elég agresszíven követeli az adományokat, és szapulja azokat a csoporttagokat, akik nem tejelnek. Ez már sokaknak feltűnt. És tényleg elég vicces, amikor azt írja ki, hogy feláldozzák az életüket, a családjukat az állatokért. Pár hónap leforgása alatt már idáig jutott?

 

Szóval, jövök ki az állatokkal és elém libben zsebre dugott kézzel angyalkánk. Arcvonásai élesek, a szája görcsösen rándul, van a tekintetében valami ősi kiirthatatlan, amely nem domesztizálható,  amely olyan mélyről feszül, hogy Csernus kapával sem tudná megpiszkálni a lelki világát. Árad belőle a gyűlölet, miközben kényszeredetten vigyorog. Úgy beszélt, hogy a szája nem mozgott, a fogai között tagoltan sziszegte a szavakat.Konkrétan veréssel fenyegetett, ha még egyszer kiposztolom az ő kommentjeit, vagy bármit a menhellyel kapcsolatosan. Ekkor már sejtettem, hogy  egy komoly viselkedészavar áll a háttérben. Egy  hibás, tanult minta alapján intézi az ügyeit. Ez a fajta érdekérvényesítés nagyon jellemző  a bizonyos közösségekben nevelkedett személyekre (tisztelet a kivételnek). Sokat voltam közöttük foglalkozásomból adódóan, így könnyen felismerem az archetípust. Még mielőtt megvádolna engem valaki differenciált gondolkodásmóddal ( a téma kapcsán)megjegyezném, hogy szociális munkát végeztem, és olyan speciális  iskolában dolgoztam, amely céljául tűzte ki a  hátrányos szociális körülmények között élő gyermekek felzárkóztatását. Az egészséges előítéleteimet  empirikus tapasztalatok igazolják. Tananyag volt az egyetemen az intregráció. Nyíltan beszélhettünk a téma kapcsán, sőt, dolgozatokat kellett beadni.

 

Na, itt van a kutya elásva! Eddig még  egyetlen nemzet sem dicsekedhetett el azzal, hogy milyen hatékonyan olvasztotta be  saját szocializálatlan csoportjait a civilizált társadalomba. Szociológusok tömege próbálja megfejteni a rejtélyt. Rendkívül költséges integrációs programok, kutatások, statisztikák, és semmivel sem haladtunk előbbre. Van valami a DNS-be, ami kódolva van. Az agressziv hajlamot a gének is hordozhatják.  A kolerikus személyiségtípus birtoklása  sem ad zöld lámpát általános normák lábbal tiprására. A társadalomtudományok  iránt érdeklődő énem tett egy aprócska kitérőt, de visszakanyarodok a sztori folytatásához.

 

Amikor kimondta az önkéntes angyalka ezeket a fenyegető szavakat, elkezdett dolgozni bennem az antianyag, másodperceken belül megtörtént az a bizonyos fajta atomrobbanás. Egyszerűen nem hittem el , hogy ez a vadidegen nő – aki immáron másodjára próbál rám nyomást gyakorolni – kertelés nélkül megfenyeget és kilátásba helyezi az én fizikai épségem veszélyeztetését.

Marhára beborul ilyenkor nálam is.  Miután verbális bántalmazást voltam kénytelen elszenvedni  a menhelyet üzemeltető hölgy élettársától, most a fizikai bántalmazással próbálkoznak?

 

antianyag – állatvédelem mounikásan fizikai bántalmazás

 

Elpattant a húr! Akkor már belőlem is kibukott az intelligencia. Felvettem a stílust,  mert ebből értenek.  Nagyon bánt, hogy le kellett alacsonyodjak erre a szintre, de az én türelmem sem parttalan. Egyetlen dolog hozza ki belőlem a tüzet okádó sárkányt,  ha megfenyegetnek, ha zsarolnak.

 

A  menhelyi vezérigazgató-nő táncikált meg énekelt miközben riszálta a fenekét és obszcén kifejezésekkel tűzdelte meg a műsort.

 

antianyag – állatvédelem mounikásan obszcén szavak

 

–”Nyald ki a seggem”- mintha engem érdekelnének az ő szexuális preferenciái, vagy a vágyai.

 

A személyi Samuja elé állt, aki nem gondolta, hogy ekkora “Mounika show” kerekedik  ebből a “diszkrét” nyomásgyakorlásból.

Ekkor már biztattam is , hogy üssön meg, de úgy látszik a cselekvéshez már nem volt elegendő az ősi virtus.  Nekik ez természetes, tanult viselkedésminta , számomra meg nem az.  A vezérigazgató-nő meg igyekezett úgy tenni, mintha engem védene a kilátásba helyezett veréstől. Hát… most elég nagy bajban lenne ő is, ha erre sor kerül, mivel ő manipulálta ki ezt a  helyzetet.

Repítettem feléjük én is egy pár keresetlen szót( olyan mounikásat), majd otthagytam a bandát. Még aznap este kiposztoltam a történteket. Másnap nagy hüppögések közepette kiírják, hogy én azt állítottam lopnak, és felkérik a menhellyel szimpatizáló embereket bizonyítékok bemutatására, mert feljelentést tesznek ellenem. Tetszik érteni? soha nem írtam ilyesmit, de ő majd szerez  bizonyítékot. Elképzelem azt a röhögést, amikor ezzel a váddal valahova beállítanak.

 

Most akkor ez beismerés lenne a részükről? Nem értem.

 

Kedves hölgyeim! Nagyon szomorú tapasztalatot szereztem önökkel kapcsolatban. Már lassan önvédelmi eszközöket kell beszereznem, ha át akarom lépni egy állatorvosi rendelő küszöbét? Mikor hajlandók abbahagyni a zaklatásomat, a fenyegetést, a gyalázkodást?

 

Egyszer a kör bezárul!

Szégyelljék magukat!

 

 

Hozzászólás