Szégyen!

amikor a gerincbántalom kölcsönhatásba lép a primtívséggel

Nem voltak túl kellemes napjaim az utóbbi időszakban. Meghalt a barátnőm kutyája is parvoban. Egy oltott, életerős, nagyon helyes labrador fiú. Mindenki hihetetlennek  tartja. Még én is. Várjuk a szövettani eredményt.

Tegnap kiviszem sétálni a kutyáimat és elénk libben egy játékos fekete ciklon nyakörvvel a nyakában. Gazda sehol. Megszólalnak bennem a vészjósló hangok – menj tovább! kell ez neked? mennyi bajt akarsz még a nyakadba varrni? hagyd békén!

Nagy a forgalom, autók  és villamosok, Ciklonka meg ugrál, mint a bakkecske. Szidom magamat, de ennek ellenére az akaratommal és tudatommal teljesen ellentétes módon cselekszem. Hazaviszem a kutyáimat, majd lekapok egy pórázt és befogom Ciklonkát. Leolvassa a doki csipjét, hála az égnek megvan a gazdája. Irány haza! – be kell fejeznünk a sétánkat. Fél óra lődörgés után találunk egy kómáig betintázott hajléktalant, aki sem az én kiáltozásomra, sem a kutyáim ugatására nem reagált. Néhány járókelő aktív közreműködésével, és a mentősorvos telefonos segítségével sikerül felébreszteni emberkénket, aki azt sem tudta melyik bolygón van éppen. Hazafelé fogadkozom, hogy soha többé beteg galamb, törött lábúak, lebénult kutyák, parvos kölykök. Soha többet nem hívok mentőt beájult hullarészegre. Soha nem húzom le az illuminált nőt a villamossínekről, aki hálának jeléül a hadonászásai közepette még jól orrba is vágott. Mentségére legyen mondva, ő sem tudta, hogy a föd nevű bolygón tartózkodik.

Egy kiadós perlekedés után Istennel, kiírom a facebook-ra, hogy “elegem vóóót!” Ez olyan feszültséglevezetés lenne nálam. Nem igazán igénylem a pátyolgatást, sem a vigaszt, ilyenkor fújom ki magamból a negatív töltetű mérgezett levegőt. Másodpercek múlva kapok egy aranyos kommentet

Nagyon sok mindenkinek elege van beloled is…..

Óooo … szeri van – gondoltam magamban. Megnézem már ki háborgat borongós búskomorságomban. Hoppá! egy romkocsmás Rómeó, aki valami miatt úgy érezte, hogy szíve hölgyének a menhelye támadva lett általam. Pedig én nem támadtam név szerint senkit, egyszerűen csak pár szót említettem az állatvédelem területén ismert frontemberek cselekvésképtelenségéről, az állatvédelem ebben a formában tobzódó létjogosulatlanságáról. Száz évig szedegethetjük össze az állatokat az utcáról, ha ennek az országnak nincsenek mozgalmi lendületű civil szervezetei. Hiába vannak törvényeink, ha azoknak a betartását csak a facebookon követeljük. Mertem ezt rosszindulat nélkül leírni, de kiakadva Benji halála miatt. Nem egészen tartom normálisnak, hogy magánszemélyek minden segítség nélkül próbálják menteni, amit lehet (mert nincs hely a menhelyeken protekciótlan kutyáknak) kockára téve saját állataik életét. Arról nem is beszélek, hogy görcsbe rándul az összes egyesületes ember keze, amikor arról van szó, hogy nyomja már meg azt a megosztás gombot, ha segítség kell egy kutyának, vagy éppen az összeszedett kutya pártfogójának.

Visszakanyarodom Rómeónkhoz. Másolt szöveg:

 

– “Kedves H! Maradj csak a magad partjan ,a sajat poscsolyatokba dagonyazzatok, A vilagrengeto hozzaszolasod meg korulbelul olyan ,mint az ertelmi szinted “

 – “Koszi kedves vagy. Edig is tudtam hogy egy ketszinu agyulag beteg nember vagy de mostamr legalabb kimutattad a fogad feherjet. Pont olyqn facebookos kutyamento vagy mint a tobbi. Csak rinyalni tudsz, mast semmit. Konnyu osszeszedni kutyakat az utcarol es masnak a nyakaba rakni. Onkentes melo nalad ki van zarva, mert vagy faj valamid vagy csak egy lusta dog vagy. Erdekes hogy mi a tiz kutyqnkon kivul meg befogadunk masokat is hozzank de te nem vagy kepes haza vinni surgos esetben egy ejszakara sem egy kutyat, mondvan ‘ jajj nekem othon van ket kutyam’. Csak rinyalsz mint a legtobb facebookos kutyamento….”

 

– “En most ebbe a te krealt ingyen cirkuszodba nem megyek bele . Verd a fenekedet a foldhoz. Ahhoz viszont jo vastag bor kell legyen az orcadon, hogy a sajat oldalamon hanysz, A stilus az ember, de ezt te nem erted ”

 

– “Nincs neked semmid csak nagy pofad .zarj ki nyugodtan legalabb nem latom a sok rinyalasodat. Jajj szegeny kutyak…. Jajajaj. De ha kell csinalni vagy fizetni vala it akkor mindenki behuzza a kis farkat. Konnyu szelfizni egy megmentett kutyaval es utana meg odadobni valakinek!”

 

-“A facebookos kutyamentok azok az uj egyedek akik, nagyon unatkoznak baszatlanok es mar unjak a teveben a szapanoperakat. Igyhat inkabb ilyesmivel foglalkoznak. Csakhat ha mindenki felvesz egy cicat es egy kutyust az utcarol. Szelfiznek egyet es utana viszik valahova. Es ha nem fogadjak be akkor van kit szidni heteken keresztul. Ezek vagytok ti. De ha penzgyujtesrol van szo, vagy pedig a menhelyen onkentes melorol akkor mindenkinek hirtelen dolga van es baszik bele…. Hajra, igy szart sem er sem amit csinaltok mint ahogy a szaros eletek sem…”

 

Nos! Velőzzük ki ezt a példátlan értékű alkotást.
Semmi extra, semmi szellem, beton bunkóság. Sehol egy árnyalat, egy átmenet, egy burkoltan célzatos övön aluli csapás. Szorong, bántja valami, tusolni akar, leplezni valamit vagy valakit. Okád, folyamatosan le akar nyomni, rúg, mar, üvölt, harap. Teszi mindezt a saját oldalamon. Próbálok célozni arra, hogy nem a saját vizein evez,  és ideje lenne már visszaúsznia a partra, amíg még kap levegőt. Ocsmány módon személyeskedő. Soha életében nem hallott arról, hogy az általánosságok és mások privát szférájában való dagonyázás között -ráadásul nyilvánosan –  jól körvonalazott határok húzódnak. Berúgja az ajtómat a sáros lábával, rátör a nyugalmamra, az életemre, mert valami oknál fogva úgy érzi, hogy ehhez neki joga van. Nem posztoltam semmilyen sértő tartalmat, nem kezdtem ki senki vallását, nem “etnikumoztam”. Mert ebben az esetben még megérteném az elmének eme stádiumú átmeneti megroggyanását. De az is lehet, hogy csak szimplán piás volt.
Neki fogalma sincs, hogy én adományoztam a kócerájuknak. Évente kétszer telik meg a perselyem,  mindig átadom nekik a tartalmát. Amikor gyűjtés volt karácsonykor, nem maradtam én sem ki belőle. Ezen felül … tényleg nem alacsonyodom le pitiáner filléreskedésig. Utoljára három hete kaptak tőlem adományt, meg néha meggyőztem az ismerőseimet, hogy adakozzanak a menhely számára, még számlát is adtak róla, ha kértem. Valószínűleg kevés volt,mert akkor talán nem tombolna. Tavaly alaposan megmostam a kutyák edényeit, amiből esznek és isznak, de napszúrással jöttem haza. Ennyit tudtam tenni. Szerényen élünk , nem flancolunk. Képtelen vagyok folyamatosan támogatni egy menhelyet, miközben nekem is ki kell könyörögnöm az állatorvosoknál lévő kifizetetlen adósságaim összegét, senki nem kezelte ingyen a parvos kutyákat. (nem kis pénzekről van szó)
Nem értem, hogy konkrétan neki mi köze van a menhelyhez, azt sem értem, hogy honnét veszi a bátorságot, hogy engem zaklasson sértő tartalmakkal a privát oldalamon.
Milyen erkölcsi normákat követ az a személy, aki gátlástalanul kikezdi a másik ember egészségügyi problémáit? Kétségbe vonja azt, kigúnyolja és alázza ilyen primitív stílusban, az ortográfia pedig megkoronázza ezt a gyűlölködő förmedvényt.
Rendkívül elkeserítő, hogy ezeknek az embereknek bármilyen közük van karitatív szférákhoz. Miféle érdekképviseletet biztosít az a személy, aki emberségből megbukott? Mert a bemásolt szöveg ezt bizonyítja.
Ami pedig a legjobban fájt, hogy engem mint egyedet összefüggésbe hoz szappanoperákkal. Hat éve nem nézek semmilyen műsort a tévében.

… te rongyos élet …

mi jöhet még?

Itt a tavasz! Minden szuper. Szédülök, száz felett van a pulzusom, úgy nyikorgok mozgás közben, mint egy rozsdás ajtó, a végkimerülésig idegesítem magam. Megérdemlem a fizikai és szellemi összeomlást. Leterhelem magam, majd rájövök, hogy megint szétzilál, megtör, széttapos a feladat. Nem vagyok erős, de mindig felmosom magam a padlóról, mindig kikapaszkodom a helyzetből.

 

 

Elvittek egy szép helyre. Számomra egy rémálom volt. Tök cuki mama kutya számtalan baba kutyával, a kicsik körülbelül hat hetesek. Ötven méterrel arrébb szintén egy mami két napos csemetékkel, a harmadik mami pedig jól láthatóan szoptat, csak a kicsinyeit nem találtuk sehol. Mind az utcán kóborolnak a büszke apukákkal (azokból is volt vagy hat). Csodálkozom, hogy életben maradtak a mínusz fokokban. Sorba vittük oltatni a csapat tagjait, és a barátnőm helyezte el magánál őket, amiért én kimondhatatlanul hálás vagyok. Semmilyen jel nem mutatott arra, hogy bármilyen betegségük lenne, a féregtelenítőt is megkapták, azt gondoltuk, hogy egészséges az egész banda. Játszottak egész nap, ettek, mint farkasok. Az első kettőnek csináltattunk parvo tesztet, amely negatív lett. Egy úr kiválasztott két tündéri manót és el is vitte őket Belényesbe.

 

 

Két nap múlva felhívott azzal a hírrel, hogy a kutyák bágyadtak, hasmenésük van és az egyik már kap intravénásan kezelést. Hihetetlen, hogy szinte órák leforgása alatt lettek rosszul. Visszahívattam Váradra őket, hiszen Belényesbe nem sok lehetőség áll rendelkezésre ami az orvosi ellátást illeti. Az egyik már útközben agonizált az autóban, megérkezésük után pár percre meghalt. A másikat azonnal infúzióra tették. A gazdájuk teljesen összeomlott, tekintetét a földre szegezve zokogott. Meg sem tudtam szólalni, némán néztem a szenvedését és arra gondoltam, hogy ekkora fájdalmat még életemben nem okoztam emberi lénynek, pedig nyilvánvaló, hogy nincs miért magamat keresztre feszítsem.

 

A véradó kutyus

 

Visszahívattunk még egy gazdis kutyát, a fiatal pár teljesen le volt döbbenve, amikor a teszt kimutatta a parvot. Aztán bejött a barátnőm a két (még nem gazdisodott) kölyökkel, amelyeknek szintén pozitív lett a tesztjük. Az ötödik kutyáért meg elmentünk mi magunk. Természetesen neki is pozitív lett az eredménye. Kettő a nyolcból makk egészséges, nekik meg is volt csinálva még a legelején a teszt. Mivel ezek a kivizsgálások nagyon költségesek, és semmilyen tünet nem indokolta további tesztek elvégzését, nem láttuk értelmét a pénzszórásnak, van elég kiadás nyolc kicsivel.

 

 

Szétmaszatolt könnycseppek páráján át néztünk egymásra. Kiszenvedetten össze is mosolyogtunk, hiszen a két ölben tartott beteg tesó összepuszilta egymást a viszontlátás örömére. Mi csak sóhajtottunk – mindkettő pozitív.

Egyet hazahoztam, én ápolgattam itthon, már másnap megkezdődött a véres hasmenés. Egész nap a klinikán voltam a kicsikkel éjjel 12 óráig,   mert a két önkéntes véradó gazdija csak ekkor ért rá. Hulla fáradt voltam már, egyszer felsírt éjjel álmában a picur és rá kellett szólnom, hogy hallgasson, mert aludnom kellett pár órát. Este meg is halt. A doki azt mondta, hogy ad nekik egy nyugtató injekciót, mert üvöltöttek kínjukban, a haláltusájukat vívták. Amikor az én ápoltamnak adta be a nyugtatót elküldött az asztal mellől. Pár perc után meg is nyugodott. Végleg Fél óra múlva követte a tesója. (már megint ömlik a könnyem)

 

 

Nem tudtam kibőgni magam rendesen.Kiderült, hogy a barátnőm oltott három éves kutyája elkapta a parvot. Most hívott.

Szóval, aznap este elvesztettünk két kicsi angyalt. Mivel az orvos egyedül volt én segédkeztem abban, hogy a tetemeket zsákokba tegyük. A zsákok szivárogtak, és amikor a kiskutyák átadták lelküket a teremtőnek, ömlött belőlük a halál szagát árasztó váladék. Ültem a széken, bámultam magam elé, valami tompaság árasztotta el egész lényemet, mintha ismét beborítaná az agyamat az a szürke köd, amely szinte az őrülettel határos. Akkor kerülök ilyen állapotba, amikor sokkot kapok. Apám elhunyta után éreztem hasonlót, de az ennél erősebb volt. Halála után pár hónappal átgondoltam és kianalizáltam azt a mentális állapotot, amelyet a tragédia váltott ki belőlem. Rájöttem arra, hogy a szürke köd nem megbetegíteni akar, hanem éppen ellenkezőleg, meg akarja védeni az elmémet az őrülettől, mert egyébként a fájdalom olyan mélyre marna, hogy nem jönnék belőle ki egészségesen.

 

 

Bíbort látok, amint becsukom a szemeim, érzem azt a szagot, hallom az erőtlen nyüszítésüket. Ártatlan lelkek voltak, nem vétettek senkinek. Isten folyamatosan próbára teszi a hitemet.Negyven éves vagyok, egyre jobban viselem az élet arcul köpéseit. Már nem ordítok annyira legbelül, már nem olyan mélyről jön a szenvedés, már nem tépi szét a mellkasomat sírás.

Hónapok óta halálfélelemmel ébredek. Valami még sincs rendben.

Őt kiskutya megmenekült.